2018. február 10., szombat

DÉLELŐTT | 
Nem mindenhol fogadnak minket szívesen

Igehely: Lk 9:1-11; Kulcsige: Lk 9:5 „Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, verjétek le még a port is lábatokról, bizonyságul ellenük.”

Nem nagyobb a szolga az uránál (Jn 15:20). Jézus ebben is előttünk járt, hiszen saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt (Jn 1:11). Ez bizonyos értelemben természetes, mert az emberek jobban szerették (szeretik) a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak (Jn 3:19).

Amikor ilyen elutasításban van részünk, mint Isten országának hirdetői, azt a megerősítő jelzést kapjuk, hogy mi itt idegenek vagyunk. Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül (Fil 3:20).

Jézus felkészítette tanítványait az ilyen helyzetekre, hogy ne kudarcnak éljék meg, hanem ugródeszkaként a további buzgó szolgálatra nézve. Mert nem mindenkié a hit (2Thessz 3:2), mondja Pál apostol, de mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a hitre jutáshoz. Legyen befogadó lelkületünk, mert ez jutalommal jár.

Hogyan éled meg azt, amikor a hited miatt elutasítanak?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

A bölcsesség útja

Igehely: Péld 9:1-10

A bölcsességet nagy kincsnek tartják az emberek, de nem mindenki hajlandó áldozni annak megtalálásáért. Aki keresi is nem biztos, hogy jó helyen, jó módszerrel teszi. A bölcsességnek is van kezdete. A minimális szint az Úrnak félelme és a Szentnek megismerése. Ezek fényében érdemes az élet többi dolgát lemérni. Ezekhez az értékekhez képest aztán az eddig oly kedves és értékes dolgok kárnak és szemétnek vannak ítélve.

A bölcsesség útján járni is kell. Nem elég tudni, hogy létezik, nem segít rajtam, ha más jár rajta. Ez az én utam is kell legyen. Kezdődik ott, mikor elhatározom: eddig volt, ahogy volt, de most elhagyom az együgyűséget és az értelem útján járok.

Lesznek csúfolódók is, akik észreveszik, már nem járok a többség útján. De az Isten szerint bölcs ember felismeri ezt, elviseli a sérelmet és nem adja fel: látja a láthatatlant, elszenved egy kevés kellemetlenséget, csakhogy megismerhesse teljesen a Szentet.

Kisded Ernő

 Napi áhítat

Igehely: Róm 14:15–18, Gal 5:22–23 „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

Isten ajándéka az, hogy az ember eszik, iszik, jól él munkája után és örvendezik. Pál szerint vigyázni kell azokkal, akik tiltják Isten jó ajándékainak hálaadással való élvezetét, az örvendezést (1Tim 4:3-4). Azt is mondja, hogy az öröm egyenesen a Lélek gyümölcse (Gal 5:22), s mindenkor örülnünk kell (Fil 4:4). Azonban, arra is figyelmeztet, hogy noha szabad evés és ivás által örülni, ez ne legyen mások megbotránkoztatására, inkább legyünk készek ebben lemondásra (Róm 14:1-15). De akkor hogyan örülhetünk, ha korlátoznunk kell magunkat mások lelkiismeretére nézve?