2017. szeptember 21., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Hajóskapitányi teendők

Igehely: Jón 1:4-6; Kulcsige: Jón 1:6 „De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el!”

A jó hajóskapitány feladatkörét nem lehet pontosan megfogalmazni, mert mindenért felel, ami a hajón történik. Történetünkben az alvó Jónást éppen a kapitány kelti fel. Tényleg az ő dolga volt ez? Hol voltak a többiek? Nem tudta volna bárki más felébreszteni? Vihar idején a kapitány nem a hajó aljában tesz-vesz, hanem a parancsnoki hídon vagy az irányító fülkében ad sürgős utasításokat, vagy éppen a kormányt tartja. A történet abszurditása a mi Hajóskapitányunkat juttatja eszünkbe, aki lejött a mélybe, hogy minket megkeressen és felébresszen. Nem akarta, hogy elvesszünk. A másik megszégyenítő ellentmondás, hogy Jónást kellett imára noszogatni, noha neki, mint prófétának, kellett volna imára gyűjtenie a többieket. Elaludta az imaórát, mert az engedetlen hívő képtelen az őszinte imára. Viharos világunkban sokan utazunk egy hajóban. Te kihez csatlakozol, a közömbös Jónáshoz, vagy a másokat ébresztgető Kapitányhoz? „Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak.” (Jel 3:2)

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Az ősi ígéret beteljesedett

Igehely: ApCsel 13:32-41

„Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, amikor feltámasztotta Jézust.” (32. v.). Krisztusban támadtunk fel mi is új életre, és erről bátran, bárhol beszélünk. Számunkra semmi sem bizonyítja jobban Isten szavának életadó erejét, mint saját újjászületésünk. Meggyőződésből beszélünk, mint akik átéltük azt, hogy Krisztusban új teremtés vagyunk. Ehhez nem kell hozzátenni, és nem lehet elvenni belőle. Hirdessük ezt azoknak, akik az örömhírt még nem ismerik! Legyen az életünk prédikáció! Ha nemcsak döntöttünk Jézus mellett, hanem követjük is őt, akkor nagyon sok lehetőségünk van bizonyságot tenni. Nem fog mindenkit érdekelni az üzenetünk, de fogja őket érdekelni az, hogy hogyan változott meg az életünk. Mi nemcsak a Bibliában láttuk Isten szavát beteljesedni, hanem saját életünkben is átéljük ezt. Isten igéje élő és ható. Az Apostolok cselekedetei könyv egy egyszerű módját tárja elénk a növekedéshez vezető missziónak: hirdették Krisztust. Nincs hatékonyabb üzenet. Ebben megvan minden, amire az emberi életnek szüksége van.

Józsa Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.