2017. március 17., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten ölében megnyugodni

– Zsolt 62:1-13

Dávid erős meggyőződéssel jelenti ki: „Csak Istennél csendesül el a lelkem!”. Pedig kipróbált ő már több „nyugtatót”. Nem kevés nehézségen ment keresztül Isten kedves embere. Néha úgy érezte magát, mint egy „düledező fal és bedőlt kerítés” vagy mint a „pára”. Mégis eldönti, hogy Istenben fog bízni, nem fog ingadozni, olyan lesz számára Isten, mint egy kőszikla, erős vár. Aki állt már laza, csúszós, sáros talajon huzamosabb ideig, az tudja, hogy mennyivel könnyebb sziklán, kemény talajon állni. Ha az ellenségre nézett Dávid, akkor ingott, csúszott, süllyedt. Ha Istenre nézett, érezte, hogy sziklán áll. Életünk eddigi tapasztalatai nyomán mi is bátran mondhatjuk, hogy csak Istenben tudunk megnyugodni, elcsendesülni. Nem megy ez könnyen, hisz lázas agyunk állandóan kétkedik, és aggodalmaskodik. Néha szükség van arra, hogy kiöntsük nyugtalan szívünket előtte, kimondjuk, hogy benne bízunk meg újra, és elénekeljük: „Jézus karjára bizton hajtom fejem le én…” (HH 356)
Te kiben, vagy miben bízol? Emberekben, pénzben, erődben? Döntsd ma el, hogy újra csak Istenben bízol teljes szívedből!

Bálint Pál

DÉLUTÁN | 

Az Úr nem hagy támasz nélkül

– Ruth 1:19-22, 4:13-17

Sokan életben maradtak Betlehemben az éhség idején is, de Elimélek és két fia, akik az éhség elől menekülnek Moáb mezejére, meghaltak. Megmaradásunk ma sem az éhségtől, hanem Istentől függ. Ezért kell bíznunk benne minden körülmények között. Isten megtiltja Izráel népének, hogy idegenekkel házasodjanak, a fiúk mégis moábita nőket vesznek feleségül. Moáb Izráel ellensége volt. Megtiltotta a zsidóknak, hogy átmenjenek az országukon, amikor azok Kánaán felé vándoroltak. Származásukról az 1Móz 19:36,37-ben olvashatunk. Naomi szemszögéből nézve a történet első része tragédia. A fordulópont akkor következik be, amikor Isten beavatkozik. Ez sokszor fájdalmas, de végül sok áldással jár. Vezérgondolatunk több tekintetben is igaz. Naominak a veszteségek után támaszt jelentett Ruth, aki aztán testi-lelki támaszra talált Boáz személyében. Isten gyermekkel ajándékozta meg őket. Rajtuk keresztül királyt ad Izráel népének, Messiást a világnak. Hála legyen Istennek, aki jóvá tudja tenni azt, amit mi elrontunk, és megáldja a hozzá ragaszkodók életét!

Király Antal

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.