2017. március 17., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten ölében megnyugodni

– Zsolt 62:1-13

Dávid erős meggyőződéssel jelenti ki: „Csak Istennél csendesül el a lelkem!”. Pedig kipróbált ő már több „nyugtatót”. Nem kevés nehézségen ment keresztül Isten kedves embere. Néha úgy érezte magát, mint egy „düledező fal és bedőlt kerítés” vagy mint a „pára”. Mégis eldönti, hogy Istenben fog bízni, nem fog ingadozni, olyan lesz számára Isten, mint egy kőszikla, erős vár. Aki állt már laza, csúszós, sáros talajon huzamosabb ideig, az tudja, hogy mennyivel könnyebb sziklán, kemény talajon állni. Ha az ellenségre nézett Dávid, akkor ingott, csúszott, süllyedt. Ha Istenre nézett, érezte, hogy sziklán áll. Életünk eddigi tapasztalatai nyomán mi is bátran mondhatjuk, hogy csak Istenben tudunk megnyugodni, elcsendesülni. Nem megy ez könnyen, hisz lázas agyunk állandóan kétkedik, és aggodalmaskodik. Néha szükség van arra, hogy kiöntsük nyugtalan szívünket előtte, kimondjuk, hogy benne bízunk meg újra, és elénekeljük: „Jézus karjára bizton hajtom fejem le én…” (HH 356)
Te kiben, vagy miben bízol? Emberekben, pénzben, erődben? Döntsd ma el, hogy újra csak Istenben bízol teljes szívedből!

Bálint Pál

DÉLUTÁN | 

Az Úr nem hagy támasz nélkül

– Ruth 1:19-22, 4:13-17

Sokan életben maradtak Betlehemben az éhség idején is, de Elimélek és két fia, akik az éhség elől menekülnek Moáb mezejére, meghaltak. Megmaradásunk ma sem az éhségtől, hanem Istentől függ. Ezért kell bíznunk benne minden körülmények között. Isten megtiltja Izráel népének, hogy idegenekkel házasodjanak, a fiúk mégis moábita nőket vesznek feleségül. Moáb Izráel ellensége volt. Megtiltotta a zsidóknak, hogy átmenjenek az országukon, amikor azok Kánaán felé vándoroltak. Származásukról az 1Móz 19:36,37-ben olvashatunk. Naomi szemszögéből nézve a történet első része tragédia. A fordulópont akkor következik be, amikor Isten beavatkozik. Ez sokszor fájdalmas, de végül sok áldással jár. Vezérgondolatunk több tekintetben is igaz. Naominak a veszteségek után támaszt jelentett Ruth, aki aztán testi-lelki támaszra talált Boáz személyében. Isten gyermekkel ajándékozta meg őket. Rajtuk keresztül királyt ad Izráel népének, Messiást a világnak. Hála legyen Istennek, aki jóvá tudja tenni azt, amit mi elrontunk, és megáldja a hozzá ragaszkodók életét!

Király Antal

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 25:7–10; Igehely: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”

„… meghalt Sára Kirjat-Arbában” (1Móz 23:2). Amikor gyászjelentést olvasunk, nem is gondolunk rá, mennyi fájdalom, könnyes szomorúság lehet annak a szívében, aki azt megfogalmazta és küldte. Sára Ábrahám életének a másik fele volt. Úgy maradt Ábrahám késő vénségére, mint egy öreg fa, amelynek levágta a villám a koronáját. Megtépázva, megsebesítve, csonkán! Valaki, aki örömben-bánatban, a nagy ígéret várásában és beteljesedésében részestársa volt: elment. Örökre!