2017. május 9., kedd

DÉLELŐTT | 
Mennyei gabona Izráelnek

– Zsolt 78:18-32 Kulcsige: Zsolt 78:24

Isten népét a pusztán keresztül akarta vezetni, és ott kívánt gondoskodni róluk. Az Úr értette és hallotta a kísértés vezérgondolatát: „Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni és húsról gondoskodni népének?” (19b-20. v.) Felülről, az angyalok világából hullatott naponként mannát bőségesen. Mikor hús kellett, a Sínai-félszigettől keletre feltámadt a szél, majd déli irányt váltott. Fáradt fürjek, amiket a szél hordozott, ellepték a tábort. Jól lehetett lakni fürjhússal.
A gondoskodásban ítélet is volt: a mohó nép elhullt húsmérgezésben. Azonban nem vonták le a lelki tanulságot: mindamellett is újra vétkeznek, és nem hittek az ő csodadolgaiban (32. v.). Annyi jóság és gondviselés mellett sem ismerték meg Izráel Istenét, és nem adtak neki hálát.
Miért nem tudtak örülni Izráel fiai a mennyből kapott kenyérnek?
Vajon én értékelem Isten naponkénti gondviselését?

Kaszta Áron

DÉLUTÁN | 

A fegyelmezés kihívása

– Péld 29:1-15

Minden gyermekben ott van a rosszra való hajlam, mert atyáinktól örökölt hiábavaló természetünk van. A Biblia, mint Isten bölcs tanítása, abban is útmutató számunkra, hogy a gyermeket milyen módon fegyelmezzük. Társadalmunkban sokat vitatott kérdés a fegyelmezés: kell-e egyáltalán, ha igen, milyen eszközökkel stb. Nyilván vannak, akik e területen túlkapásokba esnek, amikor már nem fegyelmezésről, hanem brutalitásról beszélünk.
A Biblia tanít a fegyelmezés bölcs gyakorlására, és ebből adódóan a bölcs életre.
A bölcs élet, úgy a társadalomban, mint az Isten népe között is, kívánatos. A fegyelmezés legfőbb célja a gyermek kárhozattól való megmentése kell legyen.
Arról is beszél az ige, hogy ha nincs fegyelem, és szabadjára van engedve minden, az milyen káros hatással van a gyermek életére. Amikor nincs kerítés, ami megóvja a gyermeket, és határt szabjon, akkor olyan, mint a szilaj csikó, ami vesztébe vágtat.
Elfogadjuk, hogy a Biblia fegyelmezési módszere ma is megállja a helyét, és csak hasznára lehet a gyermeknek. Aki pedig a fenyítésnek ellene áll, irgalmatlanul összetöretik.

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?