2017. május 5., péntek

DÉLELŐTT | 
Az evangélium szolgálatában

– ApCsel 20:32-38

Napjainkban olyan időket élünk, amikor az evangélium szolgálatára egyre kevesebben vállalkoznak. Úgy néz ki, hogy nem sokat változott a helyzet az utóbbi 2000 esztendőben, hiszen az Úr Jézus egy adott pillanatban így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” (Mt 9:37). Ennek a hátterében az van, hogy a munkásnak rá kell tennie magát az oltárra, hogy jó illatú áldozat legyen. El kell égnie, mint egy gyertya, az evangéliumért. Ez a munka látványosságmentes. Földi kincseket szerezni ebből? – ki van zárva! Pál apostol a sikeres életét felszámolta, s napszámos munkát vállalt a maga fenntartásáért és mások segítéséért. Róla lehet tudni, hogy hányszor volt börtönben, hányszor volt megbotozva (2Kor 11:22-31).  De nem tudjuk, hogy mennyi volt a fizetése! A már említett Páska testvér immár több mint hat éve nem tudja, hogy mi a szabadnap. De az évek során több száz életet mentett meg, s ha kérdezed, ő se tudja, hogy mennyi a fizetése, csak annyit, hogy amit Krisztusért teszel, az megmarad.

Dániel Zalán

DÉLUTÁN | 

Személyválogatás nélküli intés

– Gal 2:11-14

A lelki vezetőket sokan szeretik kritizálni, de kevesen veszik a bátorságot arra, hogy tévedésükben helyre állítsák. Pál felismerte, hogy a képmutatás gyakorlása lerombolhatja a virágzó antiokhiai missziót. Nem jó az, ha a lelki vezető tekintélyvesztése ürügye alatt képmutató gyakorlatot hagyunk elburjánzani egy közösségben. Hány virágzó missziót rántott magával a vezető megosztott lelki élete, vagy ki nem javított bűnös szokása. Mikor egy vezető már nem inthető, minden rátermettsége ellenére sem alkalmas a szolgálatra. Szomorú az, amikor vele együtt képmutatóskodnak a többiek is. Az elöljárók képmutatása szolgáltatja az első számú okot a fiatalabb generációk kiábrándulására a keresztyén világban. Nem elég, hogy Pál kész volt megmondani és orvosolni a helyzetet, de a Lélek indítására még a Szentírásba is belefoglalta az incidenst. Sehol nem olvasunk a Bibliában arról, hogy Péternek „leesett volna a gyűrű az ujjáról”, sokkal inkább megerősödött a pogánymisszió és az ő tekintélye sem csorbult. Az intés, Isten műtő beavatkozása a hívő ember életében.

Kovács Barna

 Napi áhítat

Igehely: Róm 14:15–18, Gal 5:22–23 „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

Isten ajándéka az, hogy az ember eszik, iszik, jól él munkája után és örvendezik. Pál szerint vigyázni kell azokkal, akik tiltják Isten jó ajándékainak hálaadással való élvezetét, az örvendezést (1Tim 4:3-4). Azt is mondja, hogy az öröm egyenesen a Lélek gyümölcse (Gal 5:22), s mindenkor örülnünk kell (Fil 4:4). Azonban, arra is figyelmeztet, hogy noha szabad evés és ivás által örülni, ez ne legyen mások megbotránkoztatására, inkább legyünk készek ebben lemondásra (Róm 14:1-15). De akkor hogyan örülhetünk, ha korlátoznunk kell magunkat mások lelkiismeretére nézve?