– Préd 3:14-22
Erdélyben egy hívő család átalakította az otthonát egycsillagos menedékházzá. Hat évvel ezelőtt két hajléktalan gondozásával kezdték családi vállalkozásukat. Ma 160 utcára kivert lélek kap náluk kosztot-kvártélyt ingyen. Páska testvér saját szakállára fogadja be a nincsteleneket, ezért semmilyen támogatást nem kap az államtól. Sok esetben még személyi igazolványa sincs annak, aki ápolásra szorul, nemhogy egy kis dugipénze lenne. Az, ami ott van, egyenlő a csodával. Amikor kérdeztem testvérünket, hogy miért ezt a fajta missziót választotta, azt felelte: Nincs ennél jobb! Volt már ehhez hasonló a nap alatt: Müller György gyermekseregeire gondolok. Való igaz, hogy amit Krisztusért teszünk, csak az marad meg, a többi elhervad. Hiszem, hogy a két említett testvér nem fogcsikorgatva végezte munkáját, hanem teljes örömmel és odaszánással. Ilyenformán a munka nem fárasztó és nem unalmas, hanem inkább lelki elégtételt nyújt. Minden előre el van készítve, csak járni kell benne. Hiszed-e ezt?
Dániel Zalán
Isten nem személyválogató
– ApCsel 10:34-43
Péter érdekes felfedezésre jutott Kornéliusz házában: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten.” Vannak igazságok, amelyekre fokozatosan jövünk rá, amilyen mértékben tapasztalatunk is alátámassza. Lassan a zsidók apostolából nemzetközi apostol lett. Amikor William Carrey azon a bizonyos 1792-es pásztori konferencián elmondta, hogy az evangéliumot Indiába is el kell vinni a pogányok közé, az elöljárók azzal csendesítették le, hogy ha Isten meg akarja menteni őket, akkor nélkülünk is megteheti. Ám Isten nem nélkülük akarta megtenni.
Mikor láttad utoljára a Lelket leszállni egy olyan családi körben, ahol addig nem mertél bizonyságot tenni az Úrról? Gátlásaidat különféle okokkal magyarázod: „Ők úgysem értik meg. Isten biztosan másvalakit akar felhasználni. Stb.” Ha Isten ajtót nyitott, akkor azt azért tette, hogy lépj be rajta. Ő minden nép között keresi azokat, akik az Ő nevét félik. Még a magyarok között is!
Kovács Barna
