2017. május 21., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Állandó küldetésben

– Mt 28:16-20 Kulcsige: Mt 28:19

A feltámadott Krisztus tanítványait Galileába rendelte. Ott láthatóvá lett előttük, és megbízást adott a benne hívőknek, de azoknak is, akik egyelőre még kételkedtek az ő kilétében. Az itt kapott küldetés tudatosan jelen volt az első keresztyén közösség tagjaiban.
Ez a misszióparancs ott lüktetett minden korszak hiteles keresztyénében, mint személyes küldetés a világban. Az újkori baptista misszió bemerítkezői: Marschall József, Vojka János, Hornung Antal, Scharschmidt Károly és Rottmayer János hittel fogadták Krisztusnak ezt a megbízását. Életük ideje alatt kitartó hűséggel teljesítették azt.
Nézzük át, miért történelmen átívelő, és mit tartalmaz a missziós megbízatás:
Az Úr Jézus Krisztus hatalma kiterjed mennyre és a Földre. Neki adatott minden hatalom. Ez a hatalom a mennyben és a földön is érvényesül. Az Úr Krisztus a mennyei trónus jobbjára ült, és a Sátánt legyőzte a saját uralmi területén, a földön.
Minden időben velünk van, a világ végezetéig. Naponként a tanítványaival van a mi Mesterünk. Mi pedig az övé vagyunk a megtérés és újjászületés alapján. Nem vagyunk sem egyedül, sem elhagyatva, mert a Szentlélek által velünk van az Úr. Naponként törődik velünk, gondoz, védelmez és támogat minket. Ezért történelmen átívelő a Jézus Krisztus megbízatása. Most pedig nézzük meg a megbízatás tartalmát:
Elsőként tanítvánnyá kell tennünk minden népet. Krisztus minden tanítványának hirdetnie kell a jó hírt, az örömüzenetet. Bárhol vagyunk, életünkkel és szavainkkal meghívunk, akiket csak elérünk, a Krisztus követésére.
Másodsorban bemerítjük őket az Atya, a Fiú és Szentlélek nevében. Ez felnőtt bemerítést jelent. Bemerítést – és nem keresztséget – a Szentháromság nevében, vagyis Isten teljességét segítségül hívva. A bemerítés egy erős kötés Istennel, belépés a szent Isten családjába. Ez ugyanakkor jelent egy helyi gyülekezethez történő csatlakozást is.
Harmadsorban a Krisztus igéje iránti engedelmességre tanítani azokat, akik bemerítkeztek. Ez egy életen át tartó folyamat, hogy elérjük azt a szentséget, hogy Krisztus képmása lehessünk a világban.
Hol van a helyed a nagy küldetésben?
Mennyire odaadóan végzed a saját küldetésedet?

Kaszta Áron

Imaáhítat: 

Könyörögjünk missziónk növekedéséért! – Ézs 60:21-22

Bibliaóra: 

A győzelem csakis az Úré – Bír 7:1-22 (Aranymondás: 1Jn 5:4)

DÉLUTÁN | 

A nyelv bűnei

– Jak 3:1-12

Ennek az igének az igazságaival minden ember szembesül. Nincs olyan ember ezen a földön, aki valamikor ne szembesült volna azzal, hogy a nyelv, a beszéd inkább megszégyenítette, mintsem javát szolgálta volna. A nyelv által elkövetett tévedésekről beszél az ige, és szeretne tanácsot nyújtani, hogy az általa elkövetett károkat megelőzzük, vagy ha már elkövettük, helyrehozzuk. Az ige hangsúlyozza a tanítás felelősségét. A tanító, amikor másokat tanít, meghatározza mások gondolkodását, életét, s olykor lelkivilágát. A tanítónak olyan igazságokat kell közölnie, amelyek irányt szabnak mások életében.
A nyelv nagy befolyással van az egész életre. Kicsiny rész ugyan, de mint a lovak szájában a zabola, vagy a hajón a kormány, nagy dolgokat mozgathat meg. A nyelv olyan is, mint a tűz, kicsi szikrával kezdődik, de nagy kárt tud okozni. Egy meggondolatlan szó, gonosz megjegyzés, pletyka olykor kicsinek tűnik, de végül nagy kárt tud okozni.
Mint minden bűnnek, a nyelv bűnének is megvan a következménye, tűzbe borítja a testet, szenvedést okoz annak is, aki nem jól használta, és annak is, aki felé használta. Sokszor ott van az égető vád: – miért is nem tudtam hallgatni!
A nyelvet emberek közül senki nem tudja megszelídíteni, de van Valaki, aki nem emberek közül való, és tud segíteni ezen a gyarlóságunkon is. Az, hogy milyen irányban használjuk beszédünket, az attól függ, hogy milyen az a lélek, amely bennünk lakik, hisz „a szív teljességéből szól a száj”. Ha a belső ember szelíd és alázatos, mint a jó forrásból jó víz, úgy abból is jó beszéd jön ki. Ha az irányítja, aki teremtette, akkor hasznos és áldásos dolgok származhatnak beszédünkből.

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:18 „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs.”

Egy hitetlen családban felnőtt fiatal, aki sosem káromkodott, pedig otthon ezt hallotta, megtérése, bemerítkezése után álmában sokszor káromkodott. Nagy harc volt ez az életében. Néha úgy gondolja az ember, hogy a hívőnek nincs harca. Épp ellenkezőleg: a hitre jutás után kezdődik az igazi harc.