2017. május 16., kedd

DÉLELŐTT | 
Formába önti a fájdalmat

– Jer 9:9-15 Kulcsige: Jer 9:9

A mi Istenünk nem bálvány, hogy ide vagy oda helyezhetnénk. Ő adta igéjét, törvényeket írt a szívünk hústáblájára, hogy azok szerint járjunk. Vagyis, ő helyez minket akarata szerinti állapotba. Ez az állapot semmiképpen sem a kevélység, büszkeség állapota, inkább a szelídség és alázat állapota. Mert az emberi szív fennhéjázása fokozza le a mindenható Istent bálványszintre.
Isten elvárja tőlünk, mint akikben Krisztus bölcsessége van, hogy megértsük: ő képes ma is gyertyatartókat, vagyis gyülekezeteket kimozdítani a helyükről, ha nem térnek meg abból, amit Isten mond a gyülekezetek ellen. Elvárja, hogy megértsük az ítélet okát és célját. Isten így önti formába a fenyítését egy adott gyülekezet ellen, és így jön a büntetés a társadalom ellen!
Mivel értjük Istent, ezért vajon nem kell formába öntenünk nekünk is Isten fájdalmát?

Kaszta Áron

DÉLUTÁN | 

Engedelmesség hit által

– Zsid 11:8-19

Abból, ami a hithősökre várt, fizikai szemmel semmit nem láttak, épp ezért volt kihívás, mert a láthatatlanokra kellett nézniük, hit által. Ez nem felszínes hit volt, ők mélyen hittek abban az Istenben, aki az ígéretet tette.
Ábrahám hitt és engedelmeskedett, mint a hívők atyja. Igazi példája ő annak, hogy az ígéretből még semmit sem lát, de hittel elindul, míg hite teljességgé válik. Voltak, akik úgy haltak meg, hogy nem kapták meg az ígéretet, de hitükben rendíthetetlenek voltak, akiknek, noha lett volna alkalmuk visszafordulni, mégsem tették, mert hit által jobb után vágyakoztak, és nem szégyellték Istent Istenüknek nevezni még akkor is, ha az ígéret nem úgy teljesedett be, ahogy emberek gondolták.
A hit engedelmességgel jár. Aki nem kész engedelmeskedni, nem tapasztalja meg, hogy a hitnek milyen áldott következményei vannak, ha van teljes és feltétel nélküli engedelmesség.

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “

Minő szép és kedves dolog, mikor egy fiatal azzal tűnik ki, hogy Istenhez ragaszkodik. Nem a ki vagy feltűnés végett, hanem meggyőződésből, elkötelezettségből. A meggyőződés nem divatos, nyitottság ürügyén felületességre nevel a világ, legyenek a fiatalok olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától (Ef 4:14). Nem is beszélve az elkötelezettségről, nemhogy Istenhez, de semmihez sem. Azzal ámítva, hogy a gyökértelenség a szabadság, ördögszekérként süvítenek az életen végig.