2017. május 15., hétfő

DÉLELŐTT | 
Formába önti a magasztalást

– Zsolt 47 Kulcsige: Zsolt 47: 7, 8.

Énekelni az Úrnak – ez a keresztyén ember tiszteletének kifejezése Isten felé. Ebben a zsoltárban minket, nemzeteket, szólít fel Isten a dicséretre. Ha jó énekhangod van, testvér, énekelj Istennek! Ha nincs jó énekhangod, akkor a szívedben énekelj, kedvesen zengedezz királyunknak Jézus Krisztus által! Erre biztat Pál apostol is (Kol 3:16).
Az Úr magasan felette áll minden államelnöknek, minden miniszterelnöknek, minden királynak és minden más tisztségben levőnek. Mert felséges ő, és magasságos, szent Isten. Az egész földkerekség Istene az Úr. Az összes népet képes uralma alá vonni. Az összes nép neki köszönheti létezését. Erejében, hatalmában, istenségében felette áll mindennek és mindenkinek.
Ha most mi énekekben formába öntjük a magasztalást, és a szívünk mentes minden bűntől, azt Isten kedvesen fogadja. Szentségének trónjáról hallja és elfogadja.
Mit ért az alatt a zsoltáríró, hogy bölcsen énekeljünk az Úrnak?

Kaszta Áron

DÉLUTÁN | 

Szabadulást szerző hit

– 2Móz 14:21-31

Izráel népe számára a szabadság már nagyon közel volt, egy kevés választotta el őket a teljes szabadulástól. Egy adott pillanatban emberileg úgy látszik, hogy minden meghiúsul. Ekkor kellett valóssággá válnia annak, amit Isten ígért nekik: „nézzétek az Úr szabadítását, amit ma cselekszik veletek”. Ennek az ígéretnek a beteljesedését kellett várniuk hit által. Most kellett erős legyen a bizalmuk Istenben.
A körülmények emberi szemmel nézve nem voltak bizalomgerjesztők: előttük a tenger, mögöttük az ellenség, és a helyzet nem, hogy könnyebb, hanem egyre nehezebb lett. Emberi megoldásra kevés volt az esély, mert fegyverük nem volt, az ellenség pedig túlerőben volt. Ha lett volna valami remény emberi megoldásra, akkor talán abban hittek volna, de mivel nem volt, így hit által teljesen az Isten ígéretére kellett hagyatkozni. Hinni kellett azt, hogy az előttük levő akadály félre kerül az útból, hogy megnyíljon a szabadulás útja. Hinni kellett, hogy a mögöttük levő ellenség fenyegetése nem árthat; ezen kívül hittel kellett felfelé tekinteniük, hogy mindazt, amit megígért az Úr onnan fentről, meg is tudja adni.

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?