2017. május 1., hétfő

DÉLELŐTT | 
Maradandó eredmény

– 1Kor 3:6-15

Pál apostol rövid, szemléltető leírása arról, hogy a hívő ember kifogástalan építőmester kell, hogy legyen – mint Isten munkatársa – és nem romboló, eszembe juttatja az Úr Jézus Krisztus hegyi beszédének utolsó gondolatát: Aki hallja Jézus tanítását, és meg is cselekszi a hallottakat, hasonló ahhoz a bölcs emberhez, aki kősziklára építette házát. (Mt7:24)
Mivel egyre gyakoribb napjainkban a társadalmi, lelki, gazdasági, politikai cunami, hát nem mindegy, hogy az ember a hitét mire építi. Sokan csalódottak. Eltántorodtak, mivel a fundamentum nem az Úr Jézus volt. Megfontolás nélkül homokra építették házukat, így eleve meg voltak számlálva a napjai. Aztán az se mellékes, hogy milyen anyagból készül a ház. Aki spórolni akar, az kegyetlenül ráfizet ama napon. De az, aki a drága dolgokat építi be, hogy lelki háza szilárdan maradjon, az jól teszi, mert az Atya a legdrágábbat áldozta fel értünk: Fiát, az Úr Jézus Krisztust.
Mi az, amit napjainkban a lelki ház építésekor kispórolnak, és emiatt ott van az összeomlás veszélye? Milyen tanácsokkal lát el erre nézve a Biblia?

Dániel Zalán

DÉLUTÁN | 

„Aki megveti felebarátját, vétkezik”

– Péld 14:19-27

Az ember szívesebben barátkozik olyannal, akitől kaphat, mint olyannal, akinek adnia kell. A Példabeszédek könyve szerint pénzzel sok barátot lehet szerezni, sőt még igazságot is az ítéletben. A szegényt viszont a barátja is gyűlöli. Isten népe között azonban nem kell így lennie. Sokszor jogot formálunk arra, hogy megvetéssel beszéljünk emberekről, népekről, kultúrákról. Ilyenkor mindig a magunkét tartjuk feljebbvalónak. Végignézted már, amikor a fiúk focicsapatot választanak? Már mindenkit beválasztottak, végül marad egy páratlan gyerek, „a szerencsemalac”. Láttad már az arcát? Hát az önbecsülését? Ézsaiás 53 szerint az Úr Szolgája megvetett volt, és az emberektől elhagyatott. A megvetés azt is kifejezi, hogy nincs rád szükség. Te vagy az utolsó, akire gondolnánk. Akivel így bántak gyermekkorában, rengeteg gátlást halmozott fel lelkében. Isten az a szobrász, aki a félredobott márványdarabból is remekművet tud faragni. Megfontolatlan magatartásunkkal azonban hosszan gyógyuló sebeket tudunk okozni.

Kovács Barna

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?