2017. június 29., csütörtök

DÉLELŐTT | 
… az irgalmasok

– Mt 5:7

Amit szeretnénk Atyánktól kapni, azt kell embertársaink számára nyújtani! Az irgalmasság befektetést jelent. Lehet: idő, erő, és akár pénzigényes. Aki irgalmas, az nem költségvetést készít, hanem segítő jobbot nyújt. Nem a kényszer, hanem mindig a szeretet mozgatja. Az elesettek felemelésére kész életek soha nem lesznek munkanélküliek. Akkora a megnyomorítottak tábora, hogy Atyánk folyamatos munkásfelvételt hirdet. Aki erre a feladatra vállalkozik, annak nem szabad elfelejtenie, hogy kinek a szolgálatában áll, és kitől kell jutalmát várnia.
Ahhoz, hogy alkalmasak legyünk mások felemelésére, arra van szükség, hogy Atyánk életünket folyamatosan emelje. Az irgalmas szív drága harmóniában van a mennyel és az emberrel: mások továbbjutását munkálja, a magáét pedig Istentől várja. Az irgalmasságot akkor fogjuk tudni alázattal gyakorolni, ha nem felejtjük el, hogy Isten minket honnan emelt fel.
Segítségnyújtásunkat fűtse mindig a hála!
Környezetünket irgalmasságunkkal tesszük széppé, vagy magyarázkodásunkkal kegyetlenné?

Bocskor Viktor

DÉLUTÁN | 

Vigyázz, a bűn megkeményít!

– Zsid 3:12-14

Izráel népe számtalanszor megmutatta, hogy bármilyen lelki élményen menjen is át, mégis képes az Istentől való eltávolodásra. Miért veszélyes ez? Amiért a szőlővesszőnek veszélyes eltávolodni a szőlőtőről. Nem játszhatok könnyelműen az Isten kegyelmével úgy, hogy engedményeket teszek magamnak a bűnnel szemben. A bűn sosem lesz a barátom, hanem lelkem ellensége, amit ki kell irtani életemből, mert elválaszt az élet, az erő, az áldás forrásától, meg akar lopni, majd ölni. A Sátán célja nem a szórakoztatásom, hanem a halálom. De legyőzéséhez elég csak közel maradni az Úrhoz.
Miért ennénk tovább Egyiptom moslékját, ha már most jóllakhatunk Isten asztaláról a mennyei eledellel? Miért hordanánk tovább rabláncainkat, hiszen már nem vagyunk rabszolgák, hanem szabad fiak! Állj meg a szabadító Isten mellett, maradj szentségében, vezetése alatt, és ne engedd, hogy bármi vagy bárki rávegyen arra, hogy újra ellenségei sorába állj. Még egy kis idő és „Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői… De az igazak örülnek, vigadnak; Isten színe előtt vígan örvendeznek” (Zsolt 68:2; 4).

Nagy Kasza Dániel

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?