2017. június 29., csütörtök

DÉLELŐTT | 
… az irgalmasok

– Mt 5:7

Amit szeretnénk Atyánktól kapni, azt kell embertársaink számára nyújtani! Az irgalmasság befektetést jelent. Lehet: idő, erő, és akár pénzigényes. Aki irgalmas, az nem költségvetést készít, hanem segítő jobbot nyújt. Nem a kényszer, hanem mindig a szeretet mozgatja. Az elesettek felemelésére kész életek soha nem lesznek munkanélküliek. Akkora a megnyomorítottak tábora, hogy Atyánk folyamatos munkásfelvételt hirdet. Aki erre a feladatra vállalkozik, annak nem szabad elfelejtenie, hogy kinek a szolgálatában áll, és kitől kell jutalmát várnia.
Ahhoz, hogy alkalmasak legyünk mások felemelésére, arra van szükség, hogy Atyánk életünket folyamatosan emelje. Az irgalmas szív drága harmóniában van a mennyel és az emberrel: mások továbbjutását munkálja, a magáét pedig Istentől várja. Az irgalmasságot akkor fogjuk tudni alázattal gyakorolni, ha nem felejtjük el, hogy Isten minket honnan emelt fel.
Segítségnyújtásunkat fűtse mindig a hála!
Környezetünket irgalmasságunkkal tesszük széppé, vagy magyarázkodásunkkal kegyetlenné?

Bocskor Viktor

DÉLUTÁN | 

Vigyázz, a bűn megkeményít!

– Zsid 3:12-14

Izráel népe számtalanszor megmutatta, hogy bármilyen lelki élményen menjen is át, mégis képes az Istentől való eltávolodásra. Miért veszélyes ez? Amiért a szőlővesszőnek veszélyes eltávolodni a szőlőtőről. Nem játszhatok könnyelműen az Isten kegyelmével úgy, hogy engedményeket teszek magamnak a bűnnel szemben. A bűn sosem lesz a barátom, hanem lelkem ellensége, amit ki kell irtani életemből, mert elválaszt az élet, az erő, az áldás forrásától, meg akar lopni, majd ölni. A Sátán célja nem a szórakoztatásom, hanem a halálom. De legyőzéséhez elég csak közel maradni az Úrhoz.
Miért ennénk tovább Egyiptom moslékját, ha már most jóllakhatunk Isten asztaláról a mennyei eledellel? Miért hordanánk tovább rabláncainkat, hiszen már nem vagyunk rabszolgák, hanem szabad fiak! Állj meg a szabadító Isten mellett, maradj szentségében, vezetése alatt, és ne engedd, hogy bármi vagy bárki rávegyen arra, hogy újra ellenségei sorába állj. Még egy kis idő és „Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői… De az igazak örülnek, vigadnak; Isten színe előtt vígan örvendeznek” (Zsolt 68:2; 4).

Nagy Kasza Dániel

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 15:8–15 Kulcsige: 2Krón 15: 15 „Örvendezett egész Júda az eskünek, mert őszinte szívvel tettek esküt, és egy akarattal keresték Istent, és meg is találták. Az Úr pedig nyugalmat adott nekik mindenfelől.”

Ászá király azután kapja a prófétai intelmet a szövetség megújításáról, miután az Úr csodálatos győzelmet adott népének az etiópok fölött. Biztos ott volt mindenkiben a győztesek öröme és az a megelégedettség, hogy most rendben vagyunk az Úrral! Azarjáhú próféta kimegy a király elé, és valami furcsa dolgot mond: „Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek.” De hát az Úr most adott fényes győzelmet! Az, hogy sikerülnek bizonyos dolgok az életünkben vagy a gyülekezetben, nem biztos, hogy Isten áldása!