2017. június 21., szerda

DÉLELŐTT | 
Az apák is pásztorok

– 1Pt 5:1-11

Inkább szeretünk ajándékainkkal, mintsem feladatunkkal foglalkozni, de Atyánknak az a rendelete, hogy csak a munkásnak legyen bére. Így van meg a nyájon/családon belül mindenkinek a maga feladata, és lesz méltó jutalma. Feladatunkat nem elképzelésünk, hanem a kapott rendelkezés szerint kell végezzük. A pásztor feladata a nyáj szükségleteit észrevenni, és biztosítani. Ezért rendelt Atyánk vezetőket az ország, a nyáj, a család… élére. E nemes tisztségnek nem csak szépsége, de kísértése is van. Aki feladatát nem örömmel és hálatelten végzi, az környezetét mérgezi.
- aki sóhajtozással, örökös panaszkodással neveli gyermekét, annak később elkerülik közösségét
- aki gyermekét magának neveli, az a fogságra és nem az életre készíti
- aki a rábízottak felett uralkodik, azt megutálják, és nem követni fogják
Istentől kapott feladatunk mivel tölti meg szívünket: hálaadással vagy sóhajtozással?
A ránk bízottak maguk fölött éreznek, vagy maguk előtt látnak?
Jutalmunkat szeretteinktől, vagy Megváltónktól várjuk?

Bocskor Viktor

DÉLUTÁN | 

Céltudat

– 1Kor 9:24-27

Sokkal könnyebb bírálni, elméleteket gyártani a harcról, mint benne lenni és küzdeni a győzelemért. Egy versenyen sem adnak díjat a nézőknek, bármilyen nagy ismerettel is rendelkezzenek. Pál nemcsak annyit mond: „fussatok!”, azt is mondja „én úgy futok”, sőt, a cél érdekében mindenről lemond. Ne a földi kényelmed bebiztosítása legyen az első számodra, hanem a lelked üdvössége! Az örökkévalóságban gondolkozz! Biztos lehetsz benne, hogy amint célba érsz, és meglátod Krisztus szépségét, örömmel fogsz felkiáltani: „Megérte!” Már most megéri áldozatot hozni! Megéri felkelni a fotelből, feladni önző álmainkat, és vállalni a kockázatot, a szolgálatot! Jó megbocsátani és adakozni! Felkelni a bukásból, helyreállni és tovább futni! Ne törődj a versenypályán kívüliek dicséretével vagy bírálatával!
Jutalmad nem egy értékes tárgy lesz, sem szellemi ismeret, vagy dicséret, ami után kihúzhatod magad büszkén, hogy megszerezted. Nem! Akik futnak a menny felé, már ízelítőt kaptak a jutalomból! A legnagyobbat nyered meg, aminél többet nem adhat Atyád, ez nem más, mint Krisztus, a maga teljességében!

Nagy Kasza Dániel

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.