2017. június 10., szombat

DÉLELŐTT | 
Ugyanarra törekedve

– Fil 2:1-4

Isten teremtői terve, hogy egymással jó közösségben legyünk. De a boldog közösségnek vannak akadályai és vannak feltételei is. Az akadályokat el kell hárítani, a feltételeknek pedig eleget kell tenni! Igénk kéri, hogy „semmit ne tegyünk önzésből, se hiú dicsőségvágyból, és senki ne a maga hasznát tartsa szem előtt!”
A harmonikus és boldog közösség feltételeit egymás után háromszor fogalmazza meg az apostol: „Ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.”(2. vers). Miért mondja ezt el ilyen sokszor? Mert ez majdnem lehetetlen. Sajnos, mi mindnyájan akaratos emberek vagyunk. Az, hogy két akaratos ember egy akaratra jusson, csak úgy lehet, ahogy azt Dávid imádságában megörökítette: „Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!”(Zsolt 143:10). Jézus kiaknázatlan kincsesbányája ez az ígéret: „Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön mindenben, amit csak kérnek, az én Atyám megadja nekik.”(Mt 18:19).

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Erő az építéshez

– Neh 2:11-20

Krisztus előtt 445-ben történt, hogy a babiloni fogságból korábban már hazatértek egy küldöttsége visszament a fogságban levőkhöz, és segítséget kért tőlük. Nehémiás, aki már a fogságban született és magas pozícióba került, hiszen a perzsa király pohárnoka, személyi titkára volt, alaposan kikérdezte őket Jeruzsálem siralmas állapotáról. Nehémiás először csak sírt, azután imádkozott, majd amikor engedélyt kapott a királytól a hazatérésre, és megérkezett Jeruzsálembe, az éj leple alatt alaposan megvizsgálta Jeruzsálem romos várfalait.
A vizsgálódáson túl azonban cselekvésbe is fogott, mert megértette, hogy neki kell összefognia az embereket a munkára, megszerveznie a munkavégzést, és az ellenséggel szembeni védekezést egyaránt. Mindehhez pedig a menny Istenétől kapta az erőt.
Ha lelki vezető vagy, ne feledd, hogy az Úr ad erőt mindig a szervezéshez és a megvalósításhoz is. Ha pedig „egyszerű” gyülekezeti tag vagy, adjon az Úr munkakedvet gyülekezetének építéséhez. Építsük fel együtt Krisztus egyházának, a lelki Jeruzsálemnek a várfalait!

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”

Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).