2017. július 11., kedd

DÉLELŐTT | 
Krisztus szabadságot szerzett

Kulcsige: Gal 5:1 „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.”

A szabadságot az tudja értékelni, aki tudja, mit jelent a rabság. Ezért érték a szabadság a népek történelmében. Az Édenkert óta szabadságra, Istennel való bensőséges kapcsolatra vágyik az ember. Ezt szerezte meg Krisztus a kereszten. Mindannyiunké lehet, akik hittel elfogadtuk megváltó munkáját. Igénk figyelmeztet, hogy lelki szabadságunk a legnagyobb kincs, érdemes bármit vállalni érte. Krisztus megszerezte számunkra, de nekünk tenni kell azért, hogy ne térjünk vissza a rabságba. Se szenvedély, se múlt, se teljesítménykényszer, se saját terveink ne kötözzenek meg. A szabadság egyik jele, hogy szívemet és gondolataimat Isten igéje, a vele való közösség édessége uralja. A krisztusi szabadság nem jelent törvénynélküliséget. A krisztusi élet törvénye ad szabadságot számomra, amelynek nem kényszerből, hanem szeretetből engedelmeskedek, amely magasabbra emeli a mércét a mózesi törvénynél.
Szabad vagy-e Krisztus számára? Ha nem, mi ejtett rabul?
Milyen lépéseket teszel a szabadságban való megmaradásért?

Vékás Benjámin

DÉLUTÁN | 

Halála is prédikál

Mk 15:33-39

Amikor Jézus újra megszólal a kereszten, világosság támad a földön, de az ott állók azóta is, sokakkal együtt, félreértik a hallottakat, mert a maguk ismeretéből, váradalmain keresztül értelmezik, és hallják félre, a mások által tisztán érthető (helyesen lett rögzítve) jézusi igehirdetést. Illés személyét jelen pillanatban nagyobbra értékelik, mint a kereszten függő Krisztust, aki helyettük, és helyettünk lett elszakítva az Atyától. A szabadítás folyamatában felesleges egy másik, egzotikus szabadító emlegetése, ugrásra készen a látványosságra. Vannak helyzetek, amikor a szemünk előtt történnek rendkívüli dolgok, mégsincs szemünk, fülünk arra, hogy mindezért Istent dicsérjük, vagy jussunk bűnbánatra, mert valami, valaki másra várunk. Ő, aki az egyik legméltatlanabb módon, borzalmas körülmények között fizikai, és lelki haláltusáját vívja, nem fenyegetőzik büntetéssel, hanem közbenjár hóhéraiért. A falon belül éppen a páska ünneplés liturgiájának küszöbén hasad ketté a templom kárpitja. A körülmények, és az élethelyzet szemlélése, egy sok brutalitást végigélő szakértő szemén keresztül akarva-akaratlanul bizonyságtétellé válik. Egy méltatlan, helyiek által utált, pogány lesz az, aki tisztán lát, és tisztán hall: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!”

Dóczi Ákos

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; 1Kor13:1–13 Kulcsige: 1Kor 13:13 „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”

Pál a szeretetet úgy mutatja be, mint legkiválóbb utat, mert az nem eszme, elmélet, hanem egy út, amin naponta járni kell; tudatos viszonyulás a másikhoz, amit gyakorlatban kell megélni.

Az ember önmagától képtelen a szeretetre. Amikor a saját erejére épít, akkor minden, amit „szeretetből tesz”, álcázott önzés, ugyanis csak róla szól vagy viszonzást vár érte. A szülő szeretete sokszor nem több mint saját elképzelésének megvalósítása a gyermek életében. A házasfelek is inkább azt várják, hogy a másik tegye őket boldoggá.