2017. január 20., péntek

DÉLELŐTT | 
Az élet csodálatos működése

– Mk 4:26-29; Kulcsige: Mk 4:27b

A növekedés áldása Isten ajándéka, de a magvetésre elengedhetetlenül szükség van. Ha nem vetjük el a magot a földbe, nem számíthatunk a növekedés csodájára. Isten igéje élő mag, melynek szólása feltétlenül fontos feladat minden keresztyén számára. Pál apostol életét az evangélium hirdetésének kényszere határozta meg (1Kor 9:16). Ifjú munkatársát, Timóteust is erre nevelte: „hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással (2Tim 4:2).
Ha eleget tettünk az igehirdetés küldetésének, alázattal el kell ismernünk, hogy többet nem tehetünk. A munka végkimenetelének győzelmét Isten adja: „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta” (1Kor 3:6). Az élet kibontakozása már nem a mi kezünkben van. Megállítani sem tudjuk, de felgyorsítani sincs módunkban. A növekedés Isten hatalma által történik. Az ige nem marad gyümölcstelen, véghezviszi Isten akaratát, küldetésének célját betölti (Ézs 55: 11).
„Kész vagyok fizetni valakinek, hogy prédikáljon, minthogy engem fizessenek azért, hogy ne prédikáljak.” (Samuel Chadwick)
Milyen áldozatot vagy kész meghozni az igehirdetés szolgálatáért?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Esztelen testvérharc Gibeónnál

– 2Sám 2:4-17

A keresztyén élet harc, nem testvérharc, mert nem test és vér ellen (Ef 6:12), hanem a sátáni erőkkel szemben, lelki fegyverekkel harcolunk (2Kor 10:4). Meg kell harcoljuk „a hit nemes harcát” (1Tim 6:12), és harcolunk az „ördög mesterkedéseivel szemben” (Ef 6:11). Az esztelen testvérharcokra nem bátorít Isten Igéje. A „ne takargassuk a bűnt” indok mögött, sokszor annyi sértődöttségből fakadó, rosszindulatú testvérharc alakul ki, amiben egyesek a régmúlt tartozásait akarják törleszteni. Itt már nem a bűnös szeretetből fakadó helyreállítása a cél, hanem az „erők” fitoktatása a közösségben családok vagy személyek között. Kinek a véleménye az igaz? Kinek van döntő szava, nagyobb befolyása, tekintélye? Ki játsza ki, teszi félre, szorítja háttérbe, vagy alázza meg jobban a másikat, úgy „hívőiesen”? Ezt nevezzük esztelen, értelmetlen testvérharcnak.
Abnér és Jóáb hadseregparancsnokok is ilyen esztelen testvérharcba bocsátkoztak, amikor kiválasztva Izráel és Júda seregéből tizenkét-tizenkét harcost, kardjuk egyetlen döfésével leterítették egymást. Mi lett a következménye? Mindenkire kiterjedő testvérharc (27. v.).

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.