2017. január 19., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Nincs örökéletű titok

– Mk 4:21-25; Kulcsige: Mk 4:22

A világosság az élet elengedhetetlen feltétele. Rettenetes lenne, ha egyszer nem kelne fel a nap, mivel a földön azonnal lehetetlenné válna az élet. A szellemi világban az egyetlen fényforrás Jézus Krisztus (Jn 8:12). Ő a testté lett Ige, aki világosságul jött világunkba, hogy aki hisz benne, ne maradjon a sötétségben (Jn 12:46). Az evangélium már nem titok. Jézus közöttünk van! Ő a „reménysége az eljövendő dicsőségnek” (Kol 1:27).
Legyünk az igazi világosság hordozói és hirdetői, hogy a sötétségben élő emberek megismerhessék és megtapasztalhassák Isten életet átformáló munkáját. Létezik „sötétkamra- keresztyén”, aki hitéletét sötétben éli, hogy más meg ne lássa (Luk 9:26). De mi legyünk „világító lámpások”! Világosságunk hadd áradjon az emberek előtt, hogy azok, látva a jó cselekedeteinket, dicsőítsék a mennyei Atyát (Mt 5:16). Mértékünk a felebarátaink felé legyen az irgalmasság (Jak 2:13), szolgálatunk az Úr felé legyen nyereséges sáfárság (Mt 25:28).
Mit jelent számodra Jézus világossága? Mi akadályoz abban, hogy „világító lámpás” légy? Miért jobb irgalmassággal, mint ítélkezéssel viszonyulni testvéred felé?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Ne legyen testvérharc!

– 1Kir 12:20-24

Salamon király erkölcsi bukása miatt Isten kettészakítja Izráel országát. Tíz törzsnek hamarosan Jeroboám, a hivatalnok lesz a vezetője. Salamon fia, Roboám a megmaradt két törzzsel vissza akarta szerezni az országot. A konfliktus majdnem testvérharcot robbantott ki, amelyet Isten akadályozott meg, Semajá prófétával üzenve. „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek?” (Jak. 4:1) kérdezi Jakab, és válaszol is levelében a testvériségnek Krisztus gyülekezeteiben. Isten nem látott és nem lát jónak semmilyen testvérharcot (24. v.).
A Sátán akarja harctérré tenni gyülekezeti alkalmainkat és óráinkat. Mi a célja a Krisztus gyülekezetéhez tartozásunknak? Miért megyünk testvéreinkkel találkozni, ha ítélkező, kötekedő, élcelődő, bántó, vitatkozó, lenéző a hozzáállásunk? Harcolni megyünk? A következő közösségi alkalomra ezekkel a gondolatokkal menj el: lelki közösségre van szükségem, ahol a szeretet köt össze testvéreimmel. Egységben szolgálunk és egymás hitét erősítjük, bátorítjuk és segítjük egymást. Fáradozunk a lelki építésben vagy helyreállításban, mindezt a szentháromság Istent imádva és dicsőítve tesszük.

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.