2017. január 12., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jézus látja a szívünk állapotát

– Mk 3:1-6; Kulcsige Mk 3:5a

A kapernaumi zsinagógában a farizeusok Jézust lesték: vajon fog-e gyógyítani szombatnapon? Jézus, tudva, mi van bennük, most megkérdezte őket: „Szabad-e szombatnapon jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani”? A farizeusok hallgattak. Nem akartak Jézusnak igazat adni, de jól tudták: szombatnapon még a verembe esett állatot is meg szabad menteni (Mt 12:11; Lk 14:15). Szívük keménysége Jézust először haragra indította, de miután végignézett rajtuk (valószínűleg elöl ültek, a számukra fenntartott főhelyeken), mégis sajnálatra indult. Hatalmas szavával meggyógyította a középen álló ember beteg kezét. Csodája azonban nem talált visszhangra a kemény szívekben. Még Róma barátaival, a Heródes-pártiakkal is hajlandóak voltak a farizeusok szövetségre lépni, csakhogy Jézust megsemmisítsék.
Milyen érzés tölt el, ha arra gondolsz, hogy Isten mindent tud az életedről? Vannak-e szívedben megkeményedésre utaló jelek? Mit tehetnél azért, hogy szíved még inkább Jézussal legyen telve?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Az irigység megrontja a közösséget

– Jak 4:1-8

Az önző kívánságok sok harcot és viszálykodást szülnek (1. v.), ám nem Isten szerint érnek célt. Ő betölti kívánságainkat, de nekünk meg kell válogatnunk módszereinket (2. v.). Ha kívánságunk van, a Szentlélek segít kérni, de nem önző módon, és az irigyeknek nem fogja pártját. Az Atya pedig örömét leli abban, ha teljesítheti gyermekeinek kívánságát. Ezért kérj bátran Istentől!
Az irigység „kétfelé sántikálás” (1Kir 18:21), erre kívánkozik bűnös emberi természetünk (5. v.). Isten jelenlétében nincs helye a kétlelkűségnek (8. v.). Ez könnyebb, de ellenállva az ördög kísértésének, engedelmeskedni tudunk Istennek.
Gondolkoztál már azon, hogy fér össze az irigység és a szeretet? Mi lesz gyülekezeteink közösségéből, ha irigykedünk egymásra? Szeretetlenség, beteges versengés, bizonyítási vágy...stb., végül megszakadnak testvéri kapcsolataink. Nekünk azonban lelki közösségre van szükségünk, hogy győzzünk a hitharcban. Mivel fűszerezhetem meg testvéri kapcsolataimat a gyülekezetben, hogy jobban összetartozzunk? Az biztos, hogy nem az irigység keserű füvével.

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:1–6 Kulcsige: ApCsel 21:4 „Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.”

Az Úr szolgája, Pál, Jeruzsálem felé halad, bár tudja, hogy ott nyomorúság vár rá. Megy, mert tudja, mi a küldetése, tudja, mi az élete legfőbb célja: bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, a Megváltóról. Elvinni azt a jó hírt minél több embernek, hogy Jézus legyőzte a halált, nem számít, milyen távolságot kell megtenni, vagy milyen áldozatot kell vállalni ezért.

Mi tudjuk, hogy milyen irányba haladunk? Hála az Úrnak, hogy igen, tudhatjuk: a mennyei Jeruzsálem felé tartunk. Célunk az, hogy örökké ott legyünk majd Megváltónkkal és a megváltottakkal.