2017. december 9., szombat

DÉLELŐTT | 
A diadal reményében változni

Igehely: 1Kor 15:50-58; Kulcsige: 1Kor 15:51 „Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni.”

Pál apostol ebben az egész részben a feltámadásról beszél a korinthusiaknak. Elmagyarázza, hogy nem a romlandó test, hanem csak a romolhatatlan lélek örökölheti Isten országát. Bár még testben vagyunk, de lélekben már most a mennyhez tartozunk, ami Jézus Krisztus halála és feltámadása révén, hit által már most valóság számunkra. A „test és vér” azért nem örökölheti Isten országát, mivel romlandó a benne lakozó bűn miatt. Az a lélek azonban, aki Jézus Krisztussal van kapcsolatban, az már itt egy átalakuláson megy át, mielőtt elnyerné Isten országát. Már itt el kell szakadni mindentől, ami e világhoz köt és fel kell készülni a mennyre. Pál arról is szól, hogy Krisztus második visszajövetele sokakat még életben fog találni. Ők azonban nem előzik meg a már Krisztusban elhunytakat, akik „az utolsó harsonaszóra” feltámadnak, az élők pedig egy szempillantás alatt átváltoznak, romolhatatlan, halhatatlan, dicsőséges testet kapnak. Micsoda öröm lesz az! Majd akkor lesz „a diadal teljes a halál fölött.” Akik bizonyosak a feltámadásban, azok helytállnak a mindennapi munkában, szolgálatban, tudván, hogy fáradozásuk nem hiábavaló „az Úrban”. Ez a remény legyen élő benned is!

id. Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Itt van, akiben reménykedünk

Igehely: Ézs 25:8-9 „Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr! Ezt mondják majd azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, és ő megszabadított minket! Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!Zsolt 48,15

Reménységünk az az ország, ahol nincs könny és szívfájdalom, betegség vagy halál. Egy ország, amelyben nincsen háború, vérontás és szegények. Ahol az emberek nem fáradnak el, nem hordoznak terheket és nem öregednek meg soha. Nem mondják, hogy „viszontlátásra”, mert ismeretlen az elválás, és csalódások sincsenek. Abban az országban, semmiféle baleset nem történik, sok ezer kilométert bejárhatsz, mégsem találsz temetőt vagy temetkezési meneteket. Nincsenek hullaházak és gyászszalagok, orvosok vagy kórházak, mert nincsen bűn. Lepra és rák, gutaütés és tüdővész mind ismeretlen. Ott semmi sem romlik el. A virágok nem vesztik el illatjukat és a levelek nem hullnak le. Nincsenek viharok, kitörő vulkánok és földrengések. Nem lesz láz, sem járványos betegség. Soha sem lesz túlságosan meleg vagy túlságosan hideg. Nincsenek részegesek, erkölcstelenek, törvénytelen gyermekek, börtönök, javítóintézetek. Az ajtókon nincsenek zárak, lakatok, mert nincsenek tolvajok és betörők. Nem fizetnek adót, sem házbért. Nem lehet látni nyomorékot, vakot, süketet, némát, vagy koldusokat. „Az Úr letörli a könnyet minden arcról”. (Smith J. Oswald után)

dr. Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.