2017. december 28., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Anna üzenetének címzettjei

Igehely: Lk 2:36-40; Kulcsige: Lk 2:38 „Abban az órában is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.”

Amikor leteltek Mária tisztulásának a napjai a szülés után, ahogyan Isten előírta Mózes által, József és Mária felvitte Jézust Jeruzsálembe, a templomba, hogy ott bemutassák az Úrnak. Isten már várta ott őket két szolgáján keresztül is, akik kétség nélkül isteni kinyilatkoztatásokat kaptak. Anna, a prófétanő Simeonhoz hasonlóan tagja volt Izráel hűséges maradékának, akik várták a Messiás eljövetelét. 84 éve menekült Isten védőszárnyai alá, s özvegységében Isten lett a „férje”, akit boldogan szolgált éjjel és nappal. Ostromolta Isten trónját imádságban és böjtben egy olyan népért, amely sötétségben járt, és a halál árnyékának völgyében lakott. Még voltak, akik vele együtt „várták Jeruzsálem megváltását” (38. v.), és Annának olyan természetes volt, hogy amint felismerte Krisztust a templomban, az örömhírt azoknak mondta el, akik hasonlóképpen várták Őt. Milyen nagy lehetett az örömük!

Vagy-e ilyen lelki közösségben testvéreiddel, hogy örömmel mondd el nekik, amit Isten ad neked? Ha nem, imádkozz, böjtölj, mint Anna, és szolgálj feléjük. Tudsz-e ma olyan személyt a környezetedben, aki vágyik Isten után, de még nem ismerte meg Őt? Beszélj neki Jézusról!

Kelemen Sándor, Beszterce

DÉLUTÁN | 

Isten kegyelmének kiáradása

Igehely: Róm 5:12-15

Az emberiség történelmének kezdetén ott szerepel Ádám életében az engedetlenség cselekedete, amelynek az lett a következménye, hogy a bűn bejött az emberek világába, a bűnnel együtt pedig az átok és a halál is. Az ige azt tanítja nekünk, hogy Ádámtól kezdve mindnyájan bűnben születtünk, Isten kegyelmére vagyunk utalva, és enélkül mind kárhozatra vagyunk ítélve. Ma hálásak lehetünk Istennek, hogy nem hagyott bennünket elveszett állapotunkban, hanem gondoskodott üdvözítőről Jézus Krisztusban. Általa kaptuk azt a kegyelmet, hogy megtérhessünk Istenhez, aki kész megbocsátani minden megtérő bűnösnek. Isten elküldte Fiát hozzánk, hogy Ő lehessen a kegyelem kapuja számunkra, általa szabad utat kapjunk Atyánkhoz. Istenünk azt is kijelenti nekünk, hogy Jézus Krisztus a kegyelem trónusán ül, és biztat, hogy bátran járuljunk hozzá, mert nála irgalmat és kegyelmet találunk a szükség idején.

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsid 4:16)

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 32:24-33 Kulcsige: 2Krón 32:31 „De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi lakik a szívében.”

Az ember szívében nagyon sok gondolat, érzés, vágy, kívánság megbújik. Sokszor érezzük azt a kettősséget: egyik pillanatban odaadóan szolgáljuk az Urat, bármit megtennénk Érte, hálásak vagyunk az értünk végzett váltságért, imáink meghallgatásáért; és szinte rögtön utána elfordulunk Tőle, engedünk a kísértőnek, az elismerést magunknak tartjuk meg, jólesik a hízelgés. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (1Kor 10:12). Isten néha megengedi, hogy bizonyos körülmények között ezen indulatok nyilvánvalóvá váljanak.