2017. augusztus 7., hétfő

DÉLELŐTT | 
Hogy segítsünk más keresztyéneknek

Igehely: ApCsel 11:27-30; Kulcsige: Apcsel 11:29 „A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.”

Egységes látás, egységes elhatározás, egységes cselekvés – a tanítványi közösség Lélek általi vezettetésének sugárzó példája. Van, amikor az egyes személyek hozzájárulása kevésnek bizonyulna a szükségekhez képest. A megváltott, hálás lelkű egyének ilyenkor mennyei érintésre összefognak, vállat váll mellé vetnek, és a közös szolgálat magasztos alkalmain láthatóvá teszik a Gyülekezet fogalmát. A Gyülekezet a Krisztus teste, melyben a szenvedő taggal együtt szenved a többi tag mind, és az örülővel együtt örül. Nagy titok ez! Antiókhiában elhatározták a testvérek, hogy segítséget küldenek a Júdeában lakóknak „aszerint, amint kinek-kinek módjában áll” (29. v.). Ennél magasabbra nem is tehették volna a mércét, mert a hívő embernek módjában áll ereje fölött adakozni (2Kor 8:3)! Ilyen lelkülettel, összefogással állni a szent ügy mellé különleges megtapasztalásokkal gazdagító áldásokkal jár az egyéni és a közösségi életben egyaránt. Kész vagyok-e örömmel hozzájárulni távoli testvérek megsegítéséhez? Szolgálok-e anyagi javaimmal aszerint, amint módomban áll?

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Az igaz Bíró dicsérete

Igehely: Zsolt 7:11-18; Kulcsige: Zsolt 7:11-12 „Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket. Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.”

A hatvanas évek derekán 14 éves voltam, amikor édesapámat a Securitate a munkahelyéről vitte el, s tartotta hat hónapig magánzárkás előzetes letartóztatásban. Városunkban volt egy híres ügyvéd, akit mindenki dicsért. Bírói tisztségéből azért lépett vissza ügyvédnek, mert így tudott a legtöbbet tenni az ártatlanok védelmében. Felkérésünkre a következőt válaszolta: „Ne adják a pénzüket ügyvédre. Fogadják el a hivatalból kinevezett védőt. A politikai pereknél csupán kirakattárgyalásokat tartanak, többnyire zárt ajtók mögött. Azt javaslom, forduljanak Istenhez, ő még tehet csodát.” A csoda megtörtént: hat hónap, és kétperces tárgyalás után édesapámat egyszerűen kirakták a Securitate előtti járdára. Dávid az öntelt, gyilkos szándékú ellenség elől menekül, bujdosik, pedig még van ütőképes serege (lásd: 2Sám 18). Mégsem ezekben bízik, hanem abban az igaz Bíróban, akinek oltalmát már átélte. Ezért tudja dicsérettel kérni őt. Adj hálát, hogy ennek a napnak a végét is az ő oltalma alatt érhetted meg, s mondd ki Dáviddal együtt, hogy: „pajzsom, szabadítóm, igaz Bíróm vagy!”

Mátis Csaba

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?