2017. augusztus 12., szombat

DÉLELŐTT | 
Hogy hittársaink ne szenvedjenek szükséget

Igehely: 1Jn 3:10-17; Kulcsige: 1Jn 3:17 „Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan maradhatna meg az Isten szeretete?”

Lelki testvérek között lehetnek nézeteltérések, vélemény-, ismeret- és tapasztalatbeli különbségek, de gyűlölet vagy szeretetlenség soha! A harag, a gyűlölet elfordul az embertárstól, és benne szörnyű keserűn az adósát véli. A szeretet viszont nem csak, hogy odafordul a testvér felé, hanem látja benne azt, akinek sokkal tartozik. A hívők között anyagiakkal szolgálni a szükségben lévők felé igen csekély dolog, ugyanis mi azzal tartozunk, hogy erőnket is, időnket is, önmagunkat is – egyszóval: életünket szánjuk oda a szolgálatra, s ha kell, még a halálra is. Aki erre nem hajlandó, az nem az Istentől van. Az a halálban van. A krisztusi szeretet ösztönöz nyitott szívű társ, gondviselő és alkalmas segítség lenni a szükség idején mind lelki, mind pedig anyagi vonatkozásban. Ekképpen eszköznek lenni megtartó Istenünk kezében: kibeszélhetetlen megtiszteltetés, felfoghatatlan titok, mert az, hogy megnyílik a szívem, nagyobb csoda, mintha a vak szemem nyílna meg. Látom-e testvéreim szükségeit? Mit teszek ma a szükségben levőkért?

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

A Hozzá folyamodók menedéke

Igehely: Zsolt 9:8-12 „De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét. Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket. Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején. Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak. Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit!”

Ez a néhány igevers a Zsoltárok könyvének egyik profetikus része. Arról a nagy ítéletről szól, amely az ember Fiának visszajövetelekor fog megtörténni. Abban a perben a felperes maga az igazságos Bíró, míg az alperes az egész földkerekség lesz. A Bibliából tudjuk, hogy akkor és ott (az egész földkerekségen) mindenki felismeri (és elismeri) a mindenség Urát. A gonoszság hatalmának örökre vége lesz. „… eltörölted nevüket mindörökre.” (6.v.); „Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek.” (7.v.). Kedves hívő testvérem, mennyivel inkább kötelez minket a dicsőítésre az, amit az ő kegyelméből végzett az életünkben. Az, hogy üdvbizonyosságunk lehet itt e földi létben. Az, hogy biztosak lehetünk oltalmában, bármilyen körülmények között. Jöhet kísértés, próba, üldöztetés, megvetés, ő mindezt látja és számíthatunk rá. Még akkor se keseredj el, ha bűnteher nyomja lelkedet. Alázd meg magad igaz bűnbánatban, s bűnbocsánatot, vigaszt és biztos menedéket nyersz nála. Ezt ő ígérte meg: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11:28).

Mátis Csaba

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:1–5 Kulcsige: 1Kor 4:1–2 „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.”

A hűség isteni jellemvonás, amit mi, halandó emberek, nehezen tudunk felfogni, és behatárolni nagyságában, hosszúságában, mélységében, időben stb.: „Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait” (5Móz 7:9). A mi hűséges Istenünknek egyik legfőbb elvárása, hogy szolgái hűségesek legyenek.