2017. április 20., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A feltámadás új értelmet ad mindennek

– Mk 9:1-13

Az Úr Jézus beszél tanítványainak haláláról és feltámadásáról, miután Péter felvilágosítást kapott Cézáreában, hogy az Úr Jézus a Krisztus (Mk 8:29). Nem mondhatom, hogy a tanítványok komolyan vették szavait, mivelhogy ez nem olyan dolog, mint a 2 x 2 = 4. Amikor az Úr arról beszél, hogy némelyek nem ízlelik meg a halált, míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal, csak nehezítette a feltámadás megérthetőségét. Itt most nem magyarázatra van szükség, hanem személyes meggyőződésre, ami meg is történik a Tábor-hegyen: Isten az élők Istene, hallják az Urat, amint Mózessel és Illéssel beszél. Természetesen Pétert elragadja a mennyei hangulat, és nem is akar mást, csak ott maradni. Tehát az Úr nem a szenzáció miatt vitte fel a hegyre három tanítványát, hanem hogy rögződjön elméjükben az a valóság, hogy nem kell virágcsokrot vinni azoknak a sírjára, akik már a mennyben vannak. Furcsa dolgot kér az Úr tőlük a 9-ik versben. Ez be is következett, mert Péter nem tudott szabadulni a Tábor-hegyi élménytől, és bizonyságot tesz arról (2Pt 1:16-18). Milyen felejthetetlen élmény van a birtokodban kedves testvér, amely által másokat szent lázba hozol?

Dániel Zalán

DÉLUTÁN | 

„Feltámad a te testvéred”

– Jn 11:20-27

Vékás Zoltán testvér, néhai szatmárnémeti lelkipásztor, hirdette az igét az egyik szatmári temetőben ennek az igeszakasznak az alapján. Hirtelen csend lett, amikor a 26-ik vers alapján bekiáltotta a kérdést: Hiszed-e ezt? A nagy csendben megszólalt az egyik sírásó: „Én nem hiszem!” „Valaki őszintén válaszolt ma a kérdésre” – folytatta az igehirdető – „De ha nem hiszed, akkor is lesz feltámadás!” Nem ártana ma megvizsgálni az életünket; mit változtatnánk rajta, ha igazán hinnénk a feltámadásban?
Jézus olyan csodát tett Lázárral, amire nővérei nem kérték meg a Mestert. Ők csoda nélkül is tudták, hogy Jézus a Krisztus az Isten Fia; és ez a tudat megvigasztalta őket. A három zsidó ifjúhoz hasonlóan, akik a felfűtött kemence előtt azt mondták, ha nem szabadítna meg minket az Isten, mi akkor is hiszünk. Ahol ilyen mély hit van, ott már csak ráadás az, hogy nem perzsel meg a láng, és kijön a halott a sírból. Van-e ilyen hited a testvéred felől? Van-e olyan lelki halott a családodban, akihez szeretnéd kihívni az Élet Urát?

Kovács Barna

 Napi áhítat

Igehely: Róm 14:15–18, Gal 5:22–23 „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

Isten ajándéka az, hogy az ember eszik, iszik, jól él munkája után és örvendezik. Pál szerint vigyázni kell azokkal, akik tiltják Isten jó ajándékainak hálaadással való élvezetét, az örvendezést (1Tim 4:3-4). Azt is mondja, hogy az öröm egyenesen a Lélek gyümölcse (Gal 5:22), s mindenkor örülnünk kell (Fil 4:4). Azonban, arra is figyelmeztet, hogy noha szabad evés és ivás által örülni, ez ne legyen mások megbotránkoztatására, inkább legyünk készek ebben lemondásra (Róm 14:1-15). De akkor hogyan örülhetünk, ha korlátoznunk kell magunkat mások lelkiismeretére nézve?