2017. április 19., szerda

DÉLELŐTT | 
Szenvedés és feltámadás

– 1Pt 3:18-22

A korbácsütések, a töviskorona, az arcon csapások és szegek okozta fájdalmakat csak tetőzte a bűnökért való szenvedés. Ki tudta volna mindezeket elviselni Rajta kívül? Az Igaz bűnné lett, vagyis Jézus Krisztus Urunk azzá lett, ami soha nem volt, hogy minket azokká tegyen, amik nem voltunk. Amit az Úr Jézus elvégzett halála és feltámadása által, minden emberi értelmet túlszárnyal, éppen ezért sokan nem tudják elfogadni Isten Fiának szenvedését és feltámadását.
Többen azon akadékoskodnak, hogy azokkal mi történik, akik nem ismerték meg az Úr Jézust, például a Noé idejében elhunytak? Na, Péter levele erre is fényt derít, mert egyértelműen választ kapunk erre a kérdésre is: Tessék figyelmesen újraolvasni a 19-ik igeverset! Tehát volt, van és lesz gondja a Mindenható Atyának arra, hogy minden korok emberei meghallják az evangéliumot. A szabad választás lehetőségét Isten garantálja. Az állatok engedelmeskedtek, és bevonultak a bárkába életük megmentése céljából, az ember nem. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi a különbség az értelem és az ösztön között.

Dániel Zalán   

DÉLUTÁN | 

Kötekedő kérdés a feltámadásról

– Lk 20:27-40

A mai erkölcsi viszonyok között sok embernek nem kis meglepetésben lenne része, ha az örökkévalóságban az első feleségével kerülne közös hajlékba. Komolyra fordítva a szót, az Úr Jézus két kérdésre is választ adott: Hogy lesz ott? - és - Ki lesz ott? A hinni nem akaró ember ma is „nehéz” kérdéseivel akarja sakkba szorítani az Istent és megszégyeníteni a hívőket. Ezek a buta kérdések legtöbbször az Ige ismeretének hiányából fakadnak. Ha hinnél az Istennek, nem ilyen kérdéseket tennél fel. A kérdéseink minket jellemeznek. De hogy is állunk a házastársi kapcsolattal a feltámadás után? Amit Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza! Az Efézus 5 alapján a házastársi kapcsolat Krisztus és az egyház kapcsolatát mutatja be. A feltámadás után teljes egység lesz Krisztus és az Ő egyháza között. A házastársi kapcsolat is új értelmezést kap (36. v.). A nagy kérdés az, hogy a feltámadás fiai és leányai leszünk-e? Amit pedig az Úr nem jelentett ki az eljövendő dolgokról, azt higgyük el, hogy jó lesz.

Kovács Barna

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?