2017. április 14., péntek

DÉLELŐTT | 
„Szomjúhozom!”

– Jn 19:28-29

Amikor Jézus így kiáltott fel, „Szomjazom!”, ecetet kínáltak neki, frissítőként és fájdalomcsillapítóként. Korábban, epével kevert bort adtak neki, de ezt Jézus elutasította (Mt 27:34). Ez az ital kábítóan hatott volna rá, Jézus azonban teljes öntudattal akarta végigélni fájdalmait. Miután Jézus elfogadta az ecetet, hamarosan meg is halt. Vajon mit jelent számunkra Jézus „Szomjazom!” – kiáltása?
1. Rámutat Jézus Krisztus rettenetes szenvedésére. Jézus Krisztus megfeszített helyzetéből következve fulladozott és nem csoda, hogy szomjúság gyötörte. Így szenvedett az „Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket” (1Pt 3:18).
2. Jézus öntudatosságát jelzi. Nem ájult el fájdalmai miatt. Ezért a latorral folytatott beszélgetése, a közbenjáró imája, sőt az utolsó szava, az „Elvégeztetett!” örökérvényű igazságok és bátorítások forrását képezik számunkra.
3. Rávilágít Jézus ráutaltságára. Abban a reményben kiáltott fel, hogy valaki enyhíteni fogja szomjúságát. Nem folyamodott csodához, hanem igényelte egy embertársa segítségét. Ez még szebbé teszi a Jézus képét – olyan ember volt, mint mi. Fontos az ember volta, mert csak így szenvedhetett, mint ember, az ember bűnéért.

dr. Kovács József

DÉLUTÁN | 

„Elvégeztetett!”

– Jn 19: 29-30

Krisztusnak hatodik szava a kereszten, csupán egy szó: Elvégeztetett. Ez a szó Jézus ajkáról jelentőségteljes volt. Amikor azt mondja, hogy „elvégeztetett” (nem azt, hogy "végem van"), arra gondolt, hogy befejezte megváltói munkáját. Bűnné lett az emberekért és elszenvedte Isten igazságának büntetését. Isten maradéktalanul megdicsőíttetett, a bűnért teljesen eleget tett az Úr. Az Úr nem gyöngeségébe halt bele, hanem önként vállalta a halált. Mit jelentenek nekünk ezek az igei igazságok? Először is azt, hogy Isten nem végez fél munkát, mert Ő egy tökéletes Isten. Aztán Ő teljesen és maradéktalanul elvégezte a megváltás munkáját, és ehhez nincs mit hozzátenni. Most pedig rajtad a sor, hogy te is elvégezd mindazt, amit még nem tettél meg. A nehezebbik részt vállalta Krisztus, hogy elvégezze, megoldja életünk legfőbb problémáját, a bűn kérdését. Ami a Golgotán történt, az nem Jézus földi életének tragédiája, hanem jóvá tevése annak, amit az első Ádám elrontott. Visszaszerzése annak, amiről ősszüleink tragikus döntésükben lemondtak. Az embernek itt csak egyet lehet tenni: megadni magát Neki, elfogadni és megköszönni az érte elvégzett munkát, amit Isten éppen a kereszten át hirdetett ki a világon, és hálásan élni ezzel.

Nagy István, Sarmaság

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?