2017. április 13., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Fedezet nélkülinek bizonyuló fogadkozás

– Mk 14:12-31

Az utolsó vacsora alatt Péter így fogadkozott: „ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem”. (29.v.) Fogadalmával Jézus iránti hűségét és szeretetét akarta kifejezni. Jó dolog, ha valaki fogadalmat tesz, mert ezzel szívének szándékát fejezi ki. Megfogadhatjuk az Úrnak, hogy hűségesen szolgáljuk őt, hogy megtartjuk parancsolatait, hogy mindent megteszünk gyülekezetünk javáért, hogy törődni fogunk családunk lelki életével, stb.
Hogy Péter fogadkozott, az jó volt, csak arra nem gondolt, hogy betartására nincs elég ereje, lelki fedezete. Ha mi is fogadalmat teszünk, gondoljunk arra, hogy fedezet nélkül nem sikerül teljesítenünk. Mit kell figyelembe vennünk, hogy fogadalmunknak legyen alapja? a) Ne támaszkodjunk a saját erőnkre, hanem kérjük Isten segítségét, b) ne másokhoz mérjük magunkat, hanem az Úr Jézusra tekintsünk, c) legyünk tudatában gyengeségeinknek, és alázattal kérjük, hogy az Úr munkálkodjon bennünk, d) tartsuk szem előtt Isten jóságát és kegyelmét, e) ha elbukunk, ne adjuk fel, kérjük az Úr bocsánatát és kezdjük újra.
Milyen fogadalmat szeretnél tenni az Úrnak?
Vajon segítene fogadalmad teljesítésében, ha azt megosztanád másokkal is?

dr. Kovács József

DÉLUTÁN | 

„Én Istenem..., miért hagytál el engem?”

– Mt 27:45-50

Az Úr negyedik szava a kereszten bepillantást enged szörnyű szenvedéseibe. Nagyok voltak testi szenvedései, de még nagyobb lelkének fájdalma. Mélységesen sértette őt a nép vezetőinek gúnyolódása, de legjobban amiatt szenvedett, hogy Isten is elhagyta ebben a három sötét órában. A sötétségnek ebben az időszakában lett Jézus bűnáldozat a világért. Ennek az időnek a vége felé Jézus már nem bírta tovább az elválasztódást és hangosan felkiáltott. Jézus olyan elszakadást élt át az Atyától, amit soha nem ismert azelőtt. Átokká lett helyettünk, bűnné lett értünk. Isten elhagyta Jézust, hogy minket elfogadhasson. Az ítélet sötétsége borult rá, hogy felettünk felragyogjon a kegyelem napja. A kereszt mutatja be igazán, mennyire szeret minket az Isten! Szereti a bűnöst, de gyűlöli a bűnt. Ebből egyértelműen következik az is, hogy milyen félelmetes ítélet vár mindazokra, akik nem törődnek ilyen nagy kegyelemmel Kedves testvérem, látod, mennyire szeret minket az Isten az Ő Fiában, Krisztusban? Engedd, hogy elvegye rólad és belőled mindazt, ami kétségbe ejt. Bűneid helyett a bűnbocsánat örömével akar megajándékozni téged.

Nagy István, Sarmaság

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?