Állásfoglalás

Dr. Borzási István lelkipásztornak a fúvóstalálkozón elhangzott előadásával kapcsolatban

2023. augusztus 19-én rendezték Szilágysámsonban a 10. Baptista Fúvóstalálkozót, amelyen dr. Borzási István testvér, az Ének-zene Bizottság elnöke tartott előadást. Szó esett az ének- és zenekarok általános, illetve sajátos rendeltetéséről, valamint arról a változásról, ami megtévesztő lehet a mai istentiszteleteken. Beszélt az énekkarok és zenekarok szolgálatában érzékelhető visszaesésről és a dicsőítő csoportoknak a közös éneklésre gyakorolt hatásáról.

Az elhangzott előadásra és az online térben kiváltott visszajelzésekre reagálva a Szövetség elnöksége jónak látja megjegyezni a következőket: 

Az ének és zene a baptista misszió kezdeteitől fogva fontos eleme gyülekezeteink életének és szolgálatának. Ennek sok áldását lehet tapasztalni a közösségben. Ennek ellenére elhatárolódunk az olyan kijelentésektől, miszerint az énekkar és a zenekar szolgálata a baptista gyülekezetekben nélkülözhetetlen lenne, hogy nem is lehetne beszélni baptista gyülekezetekről énekkar nélkül, vagy hogy ez lenne a mindent összefogó és legértékesebb dolog, amivel mi baptisták rendelkeznénk. Elismerjük azonban, hogy a zenei téren tapasztalható szélsőséges megnyilvánulások valós veszélyt jelentenek az egészséges lelkiségre és gyülekezeti életre nézve.

Egyetértünk azzal, hogy „mi nem ellenezzük a kortárs istentiszteleti módot csak azért, mert az kortárs. A manapság írt énekek is lehetnek jók és megfelelőek, és a régi sem azért jó, mert régi.” Azzal viszont nem, hogy a kortárs „dicsőítő” forma (amikor egy személy vagy egy csoport – hangszeres kísérettel vagy anélkül – vezeti az éneklést) a gonosz megtévesztése lenne; hogy emiatt válna az istentisztelet emberközpontúvá és emiatt üresednének meg a gyülekezetek, vagy hogy nem lehetne az Istennel való találkozás megtapasztalásáról beszélni a kortárs dicsőítés közben. Kívánatosnak tartjuk, hogy az éneklés az egész gyülekezet szolgálata legyen, és ennek érdekében a dicsőítő csoport felerősített hangerejével ne nyomja el a közös éneklést, hanem inkább segítse és vezesse azt.

Szomorúan vesszük tudomásul, ha egyes gyülekezetekben a másodlagos dolgok kerülnek első helyre, vagy ha a formák és módszerek miatt jön létre megosztottság. Helytelenítjük a romboló kritika gyakorlását, a vitatkozásokat, egymás becsmérlését, főleg amikor ez a világhálón fékeveszett módon történik. Megállapítjuk, hogy a gyülekezeti élet egyes jelenségeit a létszámbeli apadás és a lelki hanyatlás okozza. Mindezek a megnyilvánulások alázatra és bűnbánatra kell késztessenek bennünket!

Mindezt elmondva szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy továbbra is támogatjuk az énekkarok és zenekarok szolgálatát az istentiszteleteken, de nem zárjuk ki a dicsőítő csoportok működését sem. A megoldást nem egyik vagy másik istentiszteleti formában látjuk, hanem Istennek „lélekben és igazságban” történő imádásában (Jn 4:23-24), akár énekkar- és zenekar segítségével, akár dicsőítő csoportok vezetésével. Sajnos, mindkét formában megnyilvánulhat a magamutogatás és a gonosz általi megtévesztés, de Isten magasztalására szolgál, ha együtt jár a bűnből való megtéréssel, a Jézusba vetett hittel, és a testvéri szeretet megélésével.

A bölcs ember „ót és újat hoz elő az ő éléstárából” (Mt 13:52). Ezt az alapelvet alkalmazhatjuk az énekekre, az istentiszteleti és dicsőítő formákra egyaránt. Ennek fényében azzal a felhívással fordulunk a Szövetségünk gyülekezeteihez, hogy mindenekelőtt „legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel” (Zsid 12:28)!

Szeretettel az Úrban, a Szövetség elnöksége