A szolgálatra való felkészülés fontossága

– Igei szolgálattevők találkoztak Váradon

A nagyváradi missziókerület igei szolgálattevői a rogériuszi imaházban találkoztak 2023. feburár 25-én, szombaton, 10 órakor, ahol együtt imádkoztak, énekeltek, majd meghallgatták Kiss Lehel, értarcsai lelkipásztor előadását a szolgálatra való felkészülés fontosságáról. 

Gombos Miklós érkőrösi lelkipásztor a 2Tim 3:16-17. verseit olvasta, majd imádságra kérve az egybegyűlteket, azt a kérdést tette fel, hogy mit szoktunk hirdetni, amikor igével szolgálunk? A teljes Írást? Azt, amit megélünk? Van, aki azt mondja, hogy ő nem hirdeti addig, amíg nem éli meg. De Pál azt mondja, hogy „nem magunkat prédikáljuk”. Mi nem a magunk gyengeségeihez, hiányosságaihoz igazítjuk az igét, hanem igyekszünk magunkat igazítani az Igéhez, és úgy prédikálni. Egy másik fontos célkitűzése az Igének, „hogy tökéletes legyen az Isten embere”. Az Ige nemcsak azokat kell formálja, akiknek hirdetjük, hanem minket is, akik szolgálunk vele. 

Szűcs Attila szintén a fenti igét idézte, kihangsúlyozva az Ige célját, hasznát és áldását. 

A buzdítást követő kiscsoportos imaközösség, majd közös éneklés után Kiss Lehel előadására került sor. Az előadó bevezetésként saját szolgálatra való elhívásáról beszélt, arról, hogy mennyire távol állt vele született emberi természetétől a nyilvános, szószéki szolgálat, és Isten mégis erre hívta el. „Mi sem értjük sokszor, de az angyalok sem, hogy hogyan használhatja fel Isten a bűnös embert az ő szolgálatában”, mondta testvérünk. „Legyen ez bátorítás nekünk arra, hogy ne legyünk hanyagok, lusták a szolgálatra való felkészülésben. Isten ugyanis a sáfároktól hűséget kíván, így az sem áshatja el a tálentumát, aki csak egyet kapott.” „Legyünk hűségesek, mert Isten ezt értékeli, és tulajdonképpen ezt fogja számonkérni. És meg is áldja azt. Nem minden igei szolgálat eredményét tudjuk lemérni, nem tudjuk, hogy Isten éppen hogyan értékeli. Mert amíg Jónás igehirdetésére sokan megtértek Ninivében, Noé évtizedeken át építette a bárkát, és senki nem hallgatott rá. Nagy titok az igehirdetés.”

A szolgálatra való felkészülést először (1) a szolgálathoz való viszonyulás szempontjából néztük meg, annak alapján, hogy (a) a szolgálattevő mit tart magáról, (b) hogy látja Isten üzenetét, és (c) hogyan viszonyul a hallgatóihoz. (a) Van olyan, aki a szolgálatot presztízskérdésnek tartja. Vágyik arra, hogy megbízzák szolgálattal, és ha nem bízzák meg, fáj neki, hogy kimaradt. Ő „megérdemli”, hogy szolgáljon. De a szolgálat nem presztízskérdés, hanem kegyelem. A felkészületlen szolgálattevő nem tartja bűnnek a lustaságot, ha nincs felkészülve. A szolgálathoz való viszonyulás kapcsán megkísérthet bennünket a lelki gőg: „megy ez nekem!” Ez szó szerint el is hangzott már több esetben. Pál apostolnál távolról sem látunk ilyet. Kiss Lehel említett több igehirdetői modellt is: a hírnököt, a pásztort, a költőt és a bizonyságtevőt. Ezek a modellek adott esetben keveredhetnek. 

(b) A felkészületlen szolgálattevő istenképe csorbul, az Ő fenségét lealacsonyítja: „Jó az Úrnak úgy is”.  Nem olvasok utána, nem imádkozok, jó úgy is az Úrnak. Mint a zsidók, akik kiválogatták azokat az áldozati állatokat, amelyek sömörgözöttek voltak, lábuk sánta volt, és bemutatták. Erre mondja az Úr, hogy „kell nekem az ilyen? Hát az egész föld az enyém. Engedelmességet kívánok, nem áldozatot.” S őrállókat kellett állítani a kapukhoz, hogy megvizsgálják, egészségesek-e az áldozati állatok. Isten, amikor sokat ad, ő erről tud, számontartja, és ő nem olyan Isten, aki megelégszik a hitvánnyal, a morzsalékkal is.

(c) Mit gondol a szolgálattevő a hallgatóságról? A felkészületlenség nemcsak Isten lenézése, hanem azoké is, akik felé szolgálunk. Nem kell felkészülnünk, mert amúgy is magasabb szinten vagyunk, mint azok, akik felé szolgálunk, gondoljuk. Hát nem azért választottak meg, mert én jobban tudom, nem azért küldenek a szószékre? Bándi testvér mondta, hogy „a gyülekezetre a szószék magasságából is csak felfele lehet nézni”. És mi van a szeretettel, amellyel a hallgatóság felé kellen fordulni? Spurgeon mondta, hogy „a Biblia is lehet halálos fegyver, ha nem a szeretet karja forgatja”. 

(2) „Honnan lehet tudni”, tette fel a kérdést az előadó, „hogy valaki nem készült fel a szolgálatra”? Ennek vannak külső és belső jelei. Külső jel lehet a jól látható feszültség, a riadt tekintet. Persze ez lehet egészséges, vagy természetből fakadó izgulás, de fakadhat a felkészületlenségből is. Az is a felkészületlenség jele lehet, ha valaki túl röviden beszél, pedig képes lenne többre is. Vagy az ellenkezője, amikor túl magabiztos valaki, és nagy hangerővel próbálja ellensúlyozni a felkészülés hiányát, s talán túl hosszan is beszél és érdeklenséget kelt. Valaki megkérdezte barátját a szolgálat után: „Na, milyen volt?” „Olyan, mint a Napóleon kardja!” „Olyan éles?” „Nem, olyan hosszú és lapos,” hangzott a válasz. Ahhoz, hogy a túlzottan rövid és a veszélyesen hosszú szolgálatot elkerüljük, készülnünk kell. Churchill mondta egyszer: „Ha egy 5 perces felszólalást vártok tőlem, adjatok egy hetet a felkészülésre, ha 20 percet, akkor három napot kérek. Ha rám bízzátok, hogy mennyit beszéljek, akkor kezdhetjük máris.” Kiss Lehel a felkészületlenség számlájára írta azt is, amikor valaki nem egy központi témához kapcsolódóan szolgálja az Igét, vagy nem az adott Ige lényegéről beszél, hanem csak kerülgeti a témát. 

Van olyan is, amikor a szolgálattevő nem tartja eléggé „lelki” tevékenységnek a felkészülést, mert van olyan ige, hogy „a Lélek majd kijelenti abban az órában, hogy mit kell mondani”. Ez azonban nem a szószéki szolgálatra vonatkozik, hanem a szorongatott helyzetekre.

Az előadás harmadik (3) nézőpontként a szolgálatra való felkészülés dimenzióiról beszélt. Ezek között van egy (a) meditatív, spirituális dimenzió, egy (b) értelmi, reflexív, intellektuális szakasz és egy (c) technikai rész. A spirituális dimenzió arról szól, hogy az Úr sáfárának tartom magam a nap bármelyik szakaszában, akár szolgálok igével, akár nem, és igyekszek az Ő dicsőségére élni. Utána vágyom és hiteles életvitelre törekszem. Törekszem arra, hogy Isten szava iránt fogékony legyek, hogy az ne legyen idegen számomra. A második, a (b) reflexív felkészülés arról szól, hogy intellektuálisan, agyilag próbáljuk odatenni azt, amit az Úr adott. Szükséges a megalapozottság, a pontosság, a dogmatikai tisztaság. Aztán kell a helyzetfelismerő képesség, hogy most mire van szüksége a hallgatóságnak, mivel küszködik éppen: gyásszal, félelmekkel, bűnökkel, veszélyekkel? Helyzetfelismerés abban is, hogy hogyan adjam elő. Ehhez pedig nyitottnak kell lenni, csiszolni a szókincset, olvasni. A (c) technikai rész a szolgálat gyakorlati előkészítését takarja, beleértve az általunk megszokott bibliafordítás használatát, a részek könyvjelzővel való megjelölését, és ennek helyes kiejtését. Fontos a megjelenés, az öltözet, a szolgálat előtti táplálkozás, vagy az, hogy rászánjuk a kellő időt a felkészülésre. 

Végül (4) az előadóval megvizsgáltuk az időben való felkészülés áldásait, mint lehetőségeket az Ige és a téma alapos megismerésére és az anyaggyűjtésre, valamint a szentség és a szellemi éberség fokozott őrzésére. Ilyenkor még jobban oda figyelünk a szolgálatot ellehetetlenítő körülményekre, hogy elkerüljük ezeket. Lehetőség van ugyanakkor ilyenkor a személyes lelkiségben való formálódásra, vagy a nyugodt lelkiismeret megőrzésére is.

Rövid kávészünetet követően fórumbeszélgetést hallgattunk meg Boros Róbert lp. vezetésével, majd közös ebéddel zárult az alkalom. Minden testvéri találkozó lehetőségéért Istené a dicsőség!

Gönczi Géza