Végh Mihály (1852-1936)

– 170 éve született, és 125 éve avatták kerületi prédikátorrá

Végh Mihály a magyar baptista misszió hőskorának egyik meghatározó személyisége volt, akinek nevéhez a közösség életében mindmáig fontos szerepet betöltő gyülekezetek megalakulása, és későbbi lelkimunkások megtérése, bemerítkezése fűződik. Elszántsága, lendületessége, nagy távolságokra kiterjedő munkaterületen végzett szolgálata okán is sok közös vonást mutat Kornya Mihállyal, azzal a különbséggel, hogy Kornyával ellentétben Végh Mihály a felekezet állami elismerése mellett foglalt állást. Jelentősége ellenére kevés megbízható adat maradt fenn róla – főleg származása, ifjú évei, családi élete kapcsán. Életének utolsó szakaszában az Amerikai Egyesült Államok magyar baptista gyülekezeteiben szolgált, így alakja lassan elhomályosodott az óhazában maradt közösség tudatában. 

1852. május 22-én született, dr. Gerzsenyi László szerint Bihardiószegen. Huszonkilenc éves volt, amikor 1881. június 11-én, Derecskén bemerítkezett Meyer Henrik által. Arról, hogy melyik gyülekezet tagja lett, ma már nincs tudomásunk. Ekkor még csak hat év telt el az első erdélyi (helyesebben partiumi) gyülekezet, a nagyszalontai gyülekezet megalakulása óta, Kornya Mihály pedig ebben az évben tette meg első hosszabb missziós útjait. Végh Mihály kezdeti lelkesedését és küldetéstudatát az is mutatja, hogy hamarosan a Brit és Külföldi Bibliatársulat munkatársaként kezdte terjeszteni a Szentírást. Ezt  a tevékenységet tizenkét esztendőn át folytatta – főleg az az Érmelléken és a Szilágyságban – mintegy harmincezer Bibliát osztva szét az érdeklődők között. Ezidőben e vidékeken Csordás Lőrinc volt a másik bibliaárus. Akárcsak korábban Meyer Henrik, ő is bátran és céltudatosan hirdette a hitvalló keresztségről szóló bibliai tanítást.

Bihardiószeg, ahol élt (Kiss László szerint gyülekezetplántálás céljából, kb. 1887-ben, ismeretlen helyről költözve ide), kemény talajnak bizonyult a baptista misszió számára. Mivel kezdeményezései sorra kudarcba fulladtak, jobbnak látta, ha más  
helységekre összpontosít inkább. Míg Végh Mihály rendszerint távol volt, felesége a környékbeli gyermekek számára bibliai történeteket, lelki énekeket kezdett tanítani. E szolgálat révén egy idő után sikerült utat találni a szülők szívéhez is, így Végh Mihályék házánál megkezdődtek a rendszeres istentiszteletek. Kornya Mihály örömmel vett tudomást erről, és ő maga is bekapcsolódott a bihardiószegi misszióba. 1889. május 30-án, áldozócsütörtök éjszakáján alá is merítette az alapító tagokat, kilenc személyt. Október 24-én már a második bemerítésre került sor. Úgyannyira fellendült a lelki élet, és olyan gyorsan növekedett a megtérők száma a településen, hogy a mindössze hároméves gyülekezet 130 férőhelyes imaházat épített. Idővel Bihardiószeg Kornya Mihály lakhelye és a „szabad baptisták” erdélyi központja lett.  

Az 1889-es év másik kiemelkedő eseménye az érkörtvélyesi Szabó Sándor, az Érmellék későbbi, nagy úttörő igehirdetőjének megtérése volt. Szabó Sándor Végh Mihálytól vásárolt Bibliát, és tőle hallott először a megtérés és a bemerítkezés szükségességéről. Feleségével együtt Meyer Henrik merítette alá Budapesten. A heves, életveszélyes támadások elől családjával Bihardiószegre költözött. Végh Mihály előzőleg még a fővárosban is megpróbált közbenjárni védelmük érdekében.

1895-re már látványosan is kiéleződtek az ellentétek az állami elismerést igénylő és az azt elutasító gyülekezetek között. Végh Mihály az előbbiek csoportjába tartozott. Eddigi munkásságát látva az elismerésért küzdők vezetői 1897. június 25-én, Biharpüspökiben körzeti prédikátorrá avatták. Ez a hatalmas missziós körzet magába foglalta Szatmárnémetitől kezdve a Bihar-vidéken és Kalotaszegen át Kolozsvárig tartó, óriási terület több mint negyven gyülekezetét és a misszióállomásokat. Végh Mihály számára nem volt idegen ez a terület, hiszen úttörő bibliaárusként már sokszor bejárta. A következő évben, 1898-ban mint körzetközpontnak legalkalmasabb települést jelölték ki Székelyhídat. Itt merítette be Végh Mihály 1899. szeptember 12-én a kémeri gyülekezet alapító tagjait, Gergely József leányait: Katalint és Zsuzsannát. A következő évben már tizenegy kémeri megtérőt merített alá Berettyószéplakon. Közöttük volt a későbbi három lelkimunkás: Budányi András, Oláh Imre és Szekrényes András is. A berettyószéplaki gyülekezet nyolc alapító tagja is ez alkalommal merítkezett alá. Rövid munkásságát ebben a körzetben jelentős és felemelő események, de folyamatos üldöztetés és meghurcolás jellemezte. 

Ezt a sok időt és energiát igénylő, rendkívüli feladatot Végh Mihály csak az 1900-as esztendőig végezte, amikor Újlétára költözve a bagaméri körzet pásztorlásába kezdett. Székelyhídon és hatalmas körzetében Szabó Sándor vette át a szolgálat felelősségét.

1905 az az év, amikor hosszú küzdelem után a baptista felekezet elnyerte az állami elismerést Magyarországon. A belső feszültségek ezt követő tovább fokozódása Végh Mihályt közvetlenül nem érintette, ugyanis ő már 1904-ben kitelepült az Amerikai Egyesült Államokba, ahol további életét az eddigihez hasonló elszántsággal és lelkesedéssel végzett pásztorkodásban és missziómunkában töltötte. 1905 és 1908 között Clevelandban szolgált, ahol a maroknyi magyar közösség a Második Német Baptista Gyülekezet egyik missziójaként működött. A bemerítésekről és az evangélizációkról Végh Mihály rendszeresen tudósította a Békehírnök olvasóit, de gyűjtéseket is szervezett a magyarországi missziós célok támogatására. Később Ohio államban kezdett eredményes úttörő missziómunkát a kivándorolt magyarok között, majd Toledo, Dayton és Detroit gyülekezeteiben is munkálkodott.

Életének utolsó szakaszát fizikailag vakon, szülőföldjétől távol töltötte, de mindvégig megmaradt Megváltója és a magyar baptista közösség szolgálatában. 84 éves korban hunyt el. Temetésére 1936. május 21-én került sor New Brunswickben.

Kiss Lehel lp.