2021. július 28., szerda

DÉLELŐTT | 
A nyugalom lelki áldása

Igehely: Ézs 63:7-14; Kulcsige: Ézs 63:14 „Mint mikor a jószág pihenni tér a völgybe, úgy pihentette meg őket az Úr lelke. Így terelgetted népedet, dicső nevet szerezve magadnak.”

Ha a fizikai pihenés nagyon fontos testünknek, akkor hadd mondjuk ki, hogy a lelki megpihenés fontosabb. Mert az ember nem csak test, hanem elsősorban lélek. A lelki megnyugváshoz szükség van néhány dolgot cselekedni:

Az Istenhez való megtérés. Itt kezdődik a hívő, keresztyén élet. Nem a testi születésünkkor, hanem a lelki születéskor, az újjászületésnél. Ilyenkor bűnbánatot tart az ember, megalázkodik Isten előtt, Jézus megbocsát neki és „megnyugvást ad” (Mt 11:28). Így lehet az ember Isten gyermeke, mondhatja igazán a miatyánkot és csatlakozhat a hívők közösségéhez, a gyülekezethez, ahol szolgálhat mások felé. Ez az igazi pihenés.

A lelki gyakorlatok megtartása. Az imádság, lelki csendesség, az Ige rendszeres és naponkénti olvasása, hitének megvallása embertársai előtt, a megelégedés, öröm, szeretet, a testvéri közösség gyakorlása Isten házában ..., hogy csak néhány tettet említsek, amelyek nagy örömöt adnak és belső megnyugvást a hívőnek. Ezek is az igazi pihenést jelentik.

Ha ezeket elhanyagolja valaki, belefárad az élet dolgaiba, megkeseredik, élő halottá válik, zombivá. Jöjjünk Jézushoz, mert Nála pihenés vár ránk!

Szűcs Sándor

DÉLUTÁN | 

A nyugalom ígérete

Igehely: Zsid 4:1–11; Kulcsige: Zsid 4:1 „Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről.”

Igénkben három olyan helyről van szó, ahová el kell jutnunk.

1. Isten szombati „nyugalma”: a megtérés „nyugalma” (4:3–4). A Bárány vére menedékében kapjuk ezt az állapotot hit által. Így leszünk Isten gyermekei, nem vádol a szívünk, az ördög fogságából szabadok leszünk, megigazulunk és üdvbizonyosságot nyerünk.

2. Izráel „nyugalma” Kánaánban: az engedelmesség „nyugalma” (4:11–13) A győzelmes hívő élet így lesz a miénk. Sajnos sokan „elhullanak a pusztában”, azaz kijönnek a „bűn Egyiptomából” , de nem mennek be a győzelembe, mivel nem akarnak szolgálni, nem akarnak bemerítkezni, egyszóval engedetlenek, ezért elgyengülnek, megbetegednek és meghalnak lelkileg. Nem kellene ennek így lenni, hanem kell az engedelmesség.

3. Isten népének jővőbeli „nyugalma”: a mennyország „nyugalma” és jutalma (4:9). Ide mi még nem érkeztünk meg, de már sokan ott vannak és várnak. Ez a jutalom helye, a vigasztalás és nyugalom helye. Igyekezzünk, tartsunk ki, hogy ott legyünk mind! Ez az igyekezet az Isten Igéjének való engedelmesség által történik: olvasom, élem és hirdetem azt.

1. Melyik „nyugalom” a tied már?

2. Hogyan „igyekszel bemenni a nyugalomba?”

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.