„Vártok-e valami újat?”
A Nagyváradi Missziókerület éves közgyűlése – 2017
Körülbelül 60 gyülekezeti képviselő részvételével rendezték 2017. december 2-án, szombaton a Nagyváradi Missziókerület éves közgyűlését a Várad-Rogériuszi gyülekezetben.
A gyülekezet tágas előterében már jó reggel át vehették az érkezők a 2018-ra megrendelt áhítatokat, vezérfonalakat, falinaptárakat, és intézhették a folyó pénzügyeket. Tíz óra körül gyülekeztünk az imateremben, ahol Tóth Miklós buzdította először imára az egybegyűlteket a Jer 31:20-22 alapján. Őt 2017-ben, Élesden avatták diakónussá. „Gondoltam, azzal kezdem, hogy felteszem nektek a kérdést, «Vártok-e valami újat?». De meg vagyok győződve, hogy fel sem kell tennem ezt a kérdést. Már a belépéskor azt mondta nekem egy testvérem, hogy változásra van szükség. A dolgok nem maradhatnak a régiben.” „Imádkozzunk ma azért, hogy ami természetellenes, azt az Úr munkálja ki. Az a természetellenes, hogy felebarátaink, szomszédjaink eljöjjenek, törődjenek, és keressék Istent. De amikor az Úr a maradék megtérését munkálja, akkor ezt a «természetes» tendenciát, ösztönt is megváltoztatja. Kimunkálja a megtérést, és a megtérés utáni vágyat az emberek szívében. Ez az én vágyam, és biztos a ti vágyatok is.” Papp Sándor síteri elöljáró a Róm 8:32 alapján állapította meg, hogy „úgy élünk, mintha nem lenne a mienk minden. Sokszor megelégszünk kevéssel. De Isten többet akar adni nekünk, hatalmas dolgokat kínál.”
Az imában töltött percek után a jelenlevők számbavétele, majd a vezetői beszámolók következtek. Veress Efraim, a missziókerület elnöke a JSir 3:20-ai idézve kezdte beszámolóját. A missziókerület munkáján túlmutató eseményeket emelte ki, ezek közt a Biharon tartott vállalkozói konferenciát, a roma imaházban szervezett szolgálattevői konferenciát, a Kornya-év eseményeit Nagyszalontán és Diószegen. Beszélt a Rogériuszon szervezett ifjúsági konferenciákról. Örömmel említette és üdvözölte a kerület új szolgálattevőit, Tóth Miklós élesdi diakónust és Dóczi Tibor margittai lelkipásztort. Megjegyezte, hogy ennek ellenére, még mindig több gyülekezet, körzet van lelkipásztor nélkül. Arra biztatta a gyülekezeteket, hogy ha felismerik az igei szolgálat ajándékát fiatalokban, testvérekben, biztassák őket e felelősség felvállalására, ugyanis évről-évre nő a nyugdíjas lelkipásztorok száma, és nem lehet kényszeríteni őket a további szolgálatra, csak amennyiben önkéntesen feljánlják. Arról is tájékoztatta a kerület elnöke a gyűlést, hogy mind a váradi, mind a szilágysági missziókerület az eddigieken kívül még két-két nonklerikális alkalmazott foglalkoztatására kap forrást az államtól, az RMDSz közbenjárásával. Veress Efraim két újonnan épült, vagy felújított imaház megnyitásáról is beszámolt: az Arad II-es gyülekezet impozáns imaterméről, és a mezőtelki gyülekezet átadásáról.
Szász Imre, a Szövetség irodavezetője a szövetségi járulék befizetéséről tájékoztatott, majd a folyó és az elkövetkező év költségvetéséről számolt be, idézve, hogy „az Úr azt nézi, ami a szívben van.” „A forradalom után jó néhány évig az összetartás jellemezte az embereket, köztük minket, baptista hívőket is. Több mint 25 év után ma ez már nem mondható el. Megjelent az önállósodás tendenciája, egyénileg, gyülekezetileg, missziókerületileg és szövetségileg. Ehhez pedig pénzre van szükség. Vigyázzunk, hogy ebben a nagy önállósodási folyamatban a pénz nehogy az első helyre kerüljön, és ne kössünk kompromisszumokat.”
Albert István Zsolt a Filadelfia Otthon támogatására kérte a jelenlevőket, megjegyezve, hogy „előbb-utóbb mindnyájan megöregszünk”.
A vezetői beszámolók után János Csabának, a Szövetség kommunikációért felelős alelnökének előadását hallgathatták meg a jelenlevők „Az elkötelezettség fontossága: Gyülekezeti tagság és szolgálat” témakörében.
Két órakor a házigazda gyülekezet finom töltöttkáposztával és süteménnyel várta a fontos napirendet figyelemmel végig kísérő vendégeket. Az ebéd mellett, a gyülekezet alagsorában töltött idő igen hasznosnak bizonyult a személyes beszélgetésekre, közösségápolásra.
Gönczi Géza