2018. június 28., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Közelebb van Isten, mint gondolnánk! Keressük őt!

Igehely: ApCsel 17:22-34; Kulcsige: ApCsel 17:27 „Hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem.”

Az emberek nagy része látszólag ma is istenfélő, akár Pál idejében az athéniek. A gond csupán az, hogy az általuk elképzelt istent félik, mert az igaz Istent sokan ma sem ismerik. A mi feladatunk, hogy Pálhoz hasonlóan, Őt hirdessük (23). Mi az, amit Pál világosan elmond az igaz Istenről, és amiről mi sem hallgathatunk?

1. Ő az, aki teremtette a világot, a mennynek és a földnek az Ura (24).

2. Ő semmiben nem szűkölködik, nincs szüksége semmire (25).

3. Ő határoz meg mindent égen és földön (26).

4. Ő nincsen messze az Őt keresőktől, és egyikünktől sem (27).

5. Őt semmihez és senkihez nem lehet és nem is szabad hasonlítanunk (29).

6. Ő egy igazságos Isten. A tudatlanság idejét elnézi ugyan, de mindenkinek azt parancsolja, hogy térjen meg (30). Egy napon majd megítéli igazságosan a föld összes népét (31). Ilyennek ismered-e te az Istent? Ha igen, beszélj róla ma másoknak.

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Védekezés Félix helytartó előtt

Igehely: ApCsel 24:10-27

Pál apostolt halálra keresik a zsidók, mivel áldás kíséri minden nyilvános megjelenését. Az apostol védekezése jogos, mert a vád alaptalan, és nem bizonyítható. (11-13) Pál óvakodik attól, hogy állami rend és törvények ellen vétsen, és ezt bizonyítani is tudja a helytartó előtt, (11-13) ahol felkéri vádolóit, hogy álljanak elő és mondják el nyíltan azokat a dolgokat, amikkel vádolják.

Pál apostol ártatlansága világos és vitathatatlan, mert a római hatóság, illetve bíróság számára a feltámadásról szóló hitvallás, nem számít peranyagnak. Pál nyíltan kijelenti, hogy a feltámadás igaz az igazaknak, és a gonoszoknak is. A (15-16) versekben olvassuk a reménység igéjét, ezt a reménységről szóló igét hagyja hátra a mai modern világnak is az apostol, tudván azt, hogy az Atyánál elvégezett dolog a feltámadás és az azt követő ítélet. De akik Krisztusban éltek és haltak meg, kegyelem által mentesültek az ítélet alól, mert a megváltásban örök életet nyertek.

Kész vagyok-e rágalmazást vállalni, ha kell nyilvánosan is, csak azért mert hiszek a feltámadásban? Kész vagyok-e megvédeni hitem igazságát embertársaim előtt?

Mucsi Bálint János

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.