Igehely: 5Móz 4:1-10; Kulcsige: 5Móz 4:2 „Semmit se tegyetek hozzá ahhoz, amit megparancsolok nektek, és semmit se vegyetek el belőle! Tartsátok meg Isteneteknek, az Úrnak parancsolatait, amelyeket megparancsolok nektek. 5Móz 13,1 ; Jel 22,18-19”
Minden országban megszokott dolog, hogy azokat a rendeléseket, törvényeket, amelyeket a Parlamentben megszavaznak, időközönként módosítják, egyeseket eltörölnek vagy újakat hoznak. Változik a társadalom, a körülmények, a szükség. Nem tudunk olyan törvényt hozni sok esetben, ami több száz év múlva is alkalmazható legyen. Ezért szükség van módosításra. Az ember viszont hajlamos arra is, hogy csak azért változtasson meg egy törvényt, mert neki az már nem tetszik, mivel gátolja abban, hogy szabadon tehessen olyan dolgokat, amelyeket valamikor rossznak, illetlennek vagy károsnak ítélt. Ki hitte volna, hogy valamikor két férfi vagy két nő is összeházasodhat, lehetnek jogaik, követeléseik?
Isten olyan törvényeket adott népének, amelyeket nemcsak, hogy nem kell, de nem is szabad megváltoztatni! Minden esetben, ha valaki ezt megtette, meg kellett tapasztalnia, hogy rövidebb-hosszabb távon keserű gyümölcsöket termett az számára.
Éreztél-e már kísértést arra, hogy változtass Isten rendelkezésein? Isten azt parancsolta: ne változtasd, hanem tartsd meg!
Szilágyi Zsigmond
Áldozatos szeretet a hálátlanokért
Igehely: 2Kor 12:14-21
Pál abban tért el a többi apostoltól, hogy ő nem fogadott el anyagi támogatást a korinthusiaktól, úgy akart gondoskodni a gyülekezetről, mint apa a lelki gyermekeiről, minden ellenszolgáltatás nélkül. Szeretete megnyilvánult feltétel nélküli odaszánásában az érdemtelen emberek felé. „Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom a ti lelketekért. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem?” (12:15). Ennek ellenére azzal vádolták őt és munkatársait, hogy titokban a maguk hasznát keresik. Mégsem magát védi csupán: nem volt mindegy neki, hogy mi lesz a gyülekezettel (a ti épülésetekre).
Az igazi szeretet mindig azt adja, ami a másiknak jó. Felelősséget érzett irántuk, és szerette őket. Ezért felfedte a bűneiket. A második látogatás megalázó volt Pál számára, nemcsak az őt ért támadások miatt, hanem mert sokan Isten akaratával ellentétesen éltek, és nem tértek meg bűneikből (12:21). Néven nevezi azt a nyolc bűnt (12:20), amely ott volt sokak szívében, hogy bűnbánatra késztesse őket.
A bűnhöz való viszonyulásom minden helyzetben megmutatja, hogy csak vallásos ember vagyok, vagy élő kapcsolatom van Istennel.
Székely Béla Dániel
