2017. január 27., péntek

DÉLELŐTT | 
Küldetésteljesítő tanítványok

– Mk 6:7-13

Mielőtt Jézus kiküldte volna szolgáit, először magához hívta, felkészítette, felhatalmazta és fontos utasításokkal látta el őket. Aki az igehirdetés szolgálatára kapott elhívást/küldetést, annak teljes mértékben Istentől kell függnie. Szükségleteikről azok által fog gondoskodni, akik felé szól megbízatásuk, hogy ők küldetésükre koncentrálhassanak.
Fő feladatukként Jézus a megtérés prédikálását említi, ami következtében ördögöktől, megkötözöttségektől, bűnöktől szabadulnak meg azok, akik elfogadják üzenetüket és hisznek az evangéliumban. A betegek olajjal való megkenése jelzi, hogy tanítványai nem saját nevükben és dicsőségükért, hanem Jézus ereje és hatalma által, mindent Isten dicsőségére cselekszenek.
A tanítvány szolgálata nem mentes a visszautasítástól sem. Ez Jézus szerint nem a kiküldő és a szolga, hanem a megtérést, szabadulást elutasítók kudarca, ami súlyos következményeket von maga után az ítélet napján (11. v.).
Jézus utasításai közül számodra mi tűnik a legnehezebbnek?
Miért a megtérés és a szabadulás hirdetése a legfontosabb Jézus küldetésében?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Munkánk eredménye az Úrban

– 1Kor 15:54-58

Az élet múlandó: gyorsan tovatűnik. Végül egy nagy vereségnek látszik: a halál elragad, és mi a szélnek munkálkodtunk. De Isten Igéje győzelemről beszél. Elénk tárja a feltámadást, a végső dicső kimenetelt Krisztusban, hogy hitünkkel erre nézzünk, ennek fényében lássuk a jelent, s innen merítsünk erőt feladataink végzésére. Az apostol elkötelezett szent életre buzdít, s ezt nevezi „az Úr dolgában való buzgólkodásnak”. Olyan munkáról van szó, amit Krisztus parancsára végzünk (Lk 5:5), amelyben az Ő dicsőségére összpontosítunk, akaratának engedelmeskedünk. Ez a munka nem hiábavaló. A hit munkája ez, és Istentől gazdag jutalmat nyer. Az Úr megvigasztal a csüggedésben, amikor úgy tűnik, hiába fáradoztunk (Ézs 49:3-6). Vizsgáljuk meg dolgainkat: mivel töltjük időnket? Kérhetjük-e rá az Úr áldását? Az Úrban vagyunk-e? Munkánkat az Ő nevében, tetszésére végezzük? „Láttassék meg a te műved szolgáidon… Kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk!” (Zsolt 90.). „Most azért munka vár minden nap énreám, /Amihez Mesterem ad erőt. / Vágyam az: hű legyek, s megkapjam koronám /Angyalok és a sok szent előtt.” (HH. 31.)

Borzási Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 35:1–15; Kulcsige: 1Móz 35:15 „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.”

Jákób az Úrral való találkozásra készült Bételben. Isten újra szólni akart hozzá ott, ahol menekülése idején megjelent neki. Meg akarta mutatni akaratát, közösséget akart vállalni vele és megújítani szövetségét. Jákób átérezte ennek a jelentőségét, és egész háza népétől az idegen istenek összegyűjtését, tisztálkodást és ruhacserét kért. A bálványszobrokat elásta.