2017. január 15., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Jézus erősebb a Sátánnál

– Mk 3:22-30; Kulcsige Mk 3:27

Igénk párhuzamos szakaszaiból (Mt 12:22; Lk 11:14) kiderül, hogy Jézus meggyógyított egy megszállott embert, aki vak és néma volt. Ezt látva, a sokaság álmélkodva kérdezte: „Csak nem ez a Dávid Fia?” Az írástudók válasza az volt, hogy Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével tette a csodát, ezért nem lehet ő a Messiás. Jézus magához hívta őket és példázatokban illusztrálta számukra vádjuk abszurditását. Meglepő, hogy az írástudók engedelmeskednek Jézus hívásának; valószínű, nem akarták nyilvánosan lebuktatni, hiszen a tömeg rajongott érte.
Az első példázatban Jézus a Sátán uralmát egy királysághoz hasonlította; melyben az uralkodó nem fordulhat saját maga népe ellen, hiszen ez polgárháborúhoz vezetne. A család hasonlata arra utalt, hogy a démonok is összetartoznak, és feladataikat megosztják egymás között. Ha egymás ellen támadnának, az saját vesztüket jelentené (26. v.). A harmadik példa Jézus érvelésének a csúcspontja. Egy tolvaj akkor tudja kirabolni a házat, ha először ártalmatlanná teszi a ház erős urát. Amennyiben ez sikerül neki, övé a ház és minden értéke.
Isten országa és a Sátán birodalma összeférhetetlenül ellenséges viszonyban áll egymással. Jézus az ördög héber megnevezését használja. A „Sátán” kifejezés egyrészt arra utal, hogy ő az Isten ellenlábasa, másrészt pedig arra, hogy ő Isten népének állandó vádolója. Habár a Sátán „erős emberként” védi házát és annak lakóit, Jézus erősebb nála. Ő a legerősebb! Neki „adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mt 28:18). Kereszthalála és feltámadása által megtörte a Sátán uralmát! Lefegyverezte, megszégyenítette és végleg diadalmaskodott a gonosz felett (Kol 2:15).
Van szabadulás a szenvedélyekből, okkultizmusból, a depresszióból. Miért lennénk rabok, ha élhetünk szabadon?! Jézus ma is hatalmasan cselekszik mindazok életében, akik hinni mernek benne! Akit a Fiú megszabadít, az valóssággal szabad lesz (Jn 8:36)! A Sátán az igája alá többé nem kényszerítheti! Jézus óvta az írástudókat a Szentlélek káromlásának bűnétől. Figyelmeztette őket, hogy megbocsáthatatlan bűnt követnek el, ha az Úr felkentjéről (Ézs 61:1) azt terjesztik, hogy „tisztátalan lélek van benne”.
„Ó, hogyha hinni mernél, Ragyogna rád csoda,
És nem keresnél többé Jobb életet soha.” (HH 4)

Szabó László

DÉLUTÁN | 

József, az eladott testvér

– 1Móz 37:12-36

Mire vetemedtek József testvérei az irigység és a gyűlölet miatt? Először úgy gondolták, megölik Józsefet, azután, hogy eladják rabszolgának. Milyen emberek azok, akik képesek ilyet tenni? A Krisztus gyülekezetében előfordulhat hasonló? Sokféleképpen le lehet mondani valakiről, el lehet adni valakit, vagy meg lehet szabadulni tőle.
A gyülekezeti közösségben is szinte elkerülhetetlen, hogy ne bántsák meg egymást az emberek. Szóban, tettben, egy félreérthető gesztussal, vagy bántó viselkedéssel. Megbánthatunk valakit akaratlanul, aztán a kísértésnek engedve, szándékosan is. Természetesen, arra kell törekedni mindenkinek, hogy ne okozzon fájdalmat testvéreinek. Ugyanakkor, a megbocsátásra és a bocsánatkérésre is mindig kész kell lenni. Mire figyeljünk még oda?
Hogyan beszélnek testvérükről, Józsefről? (18-20. v.) „Még mielőtt a közelükbe ért, összebeszéltek”, akár az ellenségükről: rosszindulatúan, gúnyosan és ártó szándékkal. A hívőnek nem elsősorban a szálkával kell foglalkoznia testvérei szemében, hanem a rosszindulatúság, gúnyolódás és az ártó szándék gerendáit kell eltávolítania a saját szeméből. Mi ezekkel nem építkezünk!
Legyünk olyan „megmentő” indulattal, mint Rúben volt, aki meg akarta akadályozni (21. v.) testvére meggyilkolását és vissza akarta őt juttatni apjukhoz (22. v.). Ha úgy látod, hogy a gyülekezetedben egyik-másik testvéred gyenge: „Megbotlik néha, más úton jár” (HH 424.), hibát vagy bűnt követett el, mit teszel? Hamar megszabadulsz tőle, lemondasz róla, mint akire nincs szükséged? Az ének szövege így folytatódik: „Várja őt Jézus, segítsd oda...”. Erre a mentő szeretetre van szükségünk, amikor egyesek, elveszítve lelki józanságukat, vérontást követelnek.
Ha közös megegyezés is volt József kútba dobása (24. v.), vagy eladása az izmaeli kereskedőknek (27. v.), az akkor sem volt helyes. Rúben, amikor visszatért a kúthoz, már nem találta Józsefet, mert közben midjáni kereskedők felhúzták abból és eladták az izmáelieknek húsz ezüstért (28. v.). Kétségbeesve tért vissza testvéreihez: „Nincs meg a gyerek!” (30. v.), akik közben tettükkel elégedetten, leültek enni (25. v.). Ha a többség dönt is valakinek a sorsa felől, vizsgáld meg Isten Igéjének fényében azt. Dönts helyesen!

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.