2017. január 5., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Vészhívás a bajban

– Mk 1:29-31

Négy mozzanatát figyelhetjük meg Péter anyósa gyógyulásának: 1. Jézus kezdeményezi a családlátogatást. Nem hívják, mégis tudatosan megy Simon és András házához, akiket nemrég hívott el a vízpart mellől arra, hogy őt követve emberhalászokká legyenek. 2. Márk evangélista Lukácshoz hasonlóan megjegyzi, hogy a házban szóltak Jézusnak a beteg asszony felől, vagyis szót emeltek érdekében (Lk 4:38). Magas láza vagy más fordítás szerint hidegrázása nem egyértelműen meghatározható betegségre utal, de abban az időben az ilyen és ehhez hasonló megromlott egészségi állapotnak akár halálos kimenetele is lehetett (ApCsel 28:8). 3. Szó nélkül Jézus „odamenve megfogta kezét, és talpra állította”. Nemcsak a démonok, hanem a láz is engedelmeskedett Jézusnak. 4. A meggyógyult asszony Jézus és a tanítványok szolgálatába állt. Nevét nem tudjuk, de azt igen, hogy nem csak fizikailag gyógyult meg, hanem aktív követője is lett Jézusnak (Mk 15:41).
Hogyan tapasztalod életedben Jézus kezdeményező szeretetét? Van-e beteg családtagod, aki felől szólnod kellene Jézusnak? Hogyan szolgálhatnál még gyakorlatibb módon Jézus és testvéreid felé?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Isten nélküli tervezés

– Lk 12:13-21

„Mindennek ára van!” - hányszor hallottad már ezt? Úgy tűnik, egyesek bármilyen árat készek megfizetni a meggazdagodásért. Ezért számításaikból kihagyják Istent. Ha Istennel együtt akarunk tervezni, annak van néhány szabálya.
Mire figyelmezteti az Úr Jézus hallgatóit? (15. v.) A kapzsiság, a gazdagság és birtoklás utáni túlzott vágyakozás veszélyére. Ez olyan szenvedély, ami igézetébe vonja az embert, úgyhogy az egyre többet akar. Vigyázz, Isten nem tervez együtt azzal, aki engedett a kapzsiság kísértésének. A célok lehetnek akár jók is, de a megvalósításukat fertőzi a kapzsiság.
Mit jelent Isten szerint gazdagnak lenni? (21. v.) Ha Isten maga elé állítana, hogy elhalmozzon ajándékokkal, vajon miket adna? Vigyázz, az Úr nem segíti terveinek véghezvitelében azt, akinek legfőbb célja a dőzsölés és dorbézolás (19. v.). A példázat gazdag embere nem az elraktározás, hanem a jövőjéről szőtt Isten nélküli tervei miatt nevezhető bolondnak (20. v.). Vigyázz! Az sem számíthat terveiben Istenre, aki nem értette meg, hogy az élet több, mint táplálkozás vagy ruházkodás.

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.