Igehely: Lk 6:1–11 Kulcsige: Lk 6:5 „És kijelentette nekik: Az Emberfia ura a szombatnak.”
Néhány évvel ezelőtt volt alkalmam látni Jeruzsálemben, hogy mit jelent a szombat a hithű zsidóknak. Egyrészt aprólékos odafigyelés jellemezte, ami minden részletre kiterjedt, nehogy „munkavégzés” történjen, másrészt szívbeli felháborodás és annak tettleges kifejezése, amikor valaki átlépte az általuk felállított határokat. Mintha csak a kétezer évvel ezelőtti lelkület elevenedett volna meg.
Az Úr Jézus nagyon egyszerű választ adott azoknak, akik a tanítványok, vagy maga a Mester szombatnapi magatartását kifogásolták: „az Emberfia ura a szombatnak.” Nem tudták elfogadni az emberek, hogy valaki itt a földön fölötte lehet a törvénynek. Érdekes meglátni, hogy a szombat Ura hogyan állt hozzá a nyugalomnaphoz. Nem tette félre, nem is igazodott a hozzá ragasztott emberi rendeletekhez, hanem az Isten eredeti elképzelése szerint gyakorolta.
A nyugalom nem az ölbe tett kezekkel álcázott háborgó szív, hanem a szív békessége és szabadsága az Isten akaratának teljesítésére. Nagyon szépen beszél erről a lelkületről Ézsaiás próféta is (Ézs 58).
Jézus Krisztus a Békesség Fejedelme, aki a zűrzavaros körülmények között az Isten nyugodalmába tud vezetni a hét minden napján. Tekints ma rá!
Fazakas György
Idegen illat
Igehely: 3Móz 10:1–5 Kulcsige: 3Móz 10:1 „Nádáb és Abíhú, Áron fiai fogták a maguk szenesserpenyőjét, tüzet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és idegen tűzzel áldoztak az Úr színe előtt, pedig ő nem adott nekik erre parancsot.”
Nádáb és Abíhú frissen felszentelt papok voltak, akik buzgón és tettre készen álltak hozzá a szolgálathoz. Tüzet és füstölőszert tettek a szenesserpenyőbe, és jó illatot gerjesztettek az Úr előtt. Az ige ezt a lépést idegen tűzzel való áldozásnak minősíti. Nem tudjuk pontosan, hogy hol hibáztak, de az tény, hogy az idegen tűzzel gerjesztett illat nem volt kedves Istennek. Annak ellenére, hogy papok voltak, áldozatuk az életükbe került. Van néhány tanulsága ennek a megrázó esetnek.
(1) Az Istennek tetsző szolgálathoz nem elegendő csak a buzgóság, hanem szükséges Isten akaratának az ismerete és az engedelmességre való készség. (2) Ami az ember szemében jónak tűnik, ami kellemes és vonzó, nem biztos, hogy Isten számára is az. Uzzá is jót akart, a frigyládát akarta óvni, de cselekedete nem tetszett az Úrnak. (3) Az Isten szolgálatának kiváltságával nagy felelősség jár együtt. Aki az Istenhez közel van, nem élvez nagyobb elnézést az Isten részéről. Sőt, akik hozzá közel vannak, azokban mutatja meg Isten a szentségét és dicsőségét.
Imádkozz olyan lelkületért és magatartásért, hogy szolgálatod kedves illat lehessen Istennek!
Fazakas György
