Igehely: Lk 3:7–14 Kulcsige: Lk 3:8 „Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.”
Bemerítő János nem hízelgő szavakkal szólt hallgatóihoz. Még csak kedvesség sem volt a szavakban. Inkább leleplező ítélet, számonkérés és fenyegetés. Napjainkban alig lehet hallani prédikációt arról, hogy Isten haragszik a bűn miatt, hogy ítélet következik, hogy mindnyájan romlott természettel születtünk, hogy mindnyájan tévelyegtünk, és mindenki a maga útját járta. Pedig ez így van. A bűn egyetemes és személyes.
János azonban rámutatott a bajból és bűnből kivezető útra is: ez a megtérés. Az igazi megtérésnek sajátos jelei vannak. A megtérés valódi gyümölcse elsősorban a bűn miatti megszomorodás, a bűn megvallása és elhagyása. Lerendezni a múltat. Ezt a megtérést hirdette Bemerítő János, ezt hirdette az Úr Jézus, ezt hirdették az apostolok, és ezt kell nekünk is hirdetni. A megtérés által jó irányba, Isten felé fordulunk, és egy új élet kezdődik. Az isteni természet részesei leszünk, és megteremhetjük azokat a jó gyümölcsöket, melyeket Isten vár tőlünk.
Amikor az ÚR a megtérés gyümölcseit keresi életünk fáján, vajon mit talál?
Borzási Gyula
Vigasztalás a hétköznapokban
Igehely: 1Móz 5:28–29 Kulcsige: 1Móz 5:29 „Nóénak nevezte el, és ezt mondta: Ő vigasztal meg bennünket kezünk fáradságos munkájában a termőföldön, amelyet megátkozott az Úr.”
Az özönvíz előtti világ nagyon istentelen és gonosz társadalom volt. Ádámmal kezdődött, aki vétkezett, majd utána a leszármazottjai is csak egyre romlottabbak lettek. Isten látta, hogy a bűn elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz. De abban a romlott és gonosz világban Sét vonalán mégis voltak olyan utódai is Ádámnak, akik segítségül hívták az ÚR nevét (Énós), akik Istennel jártak (Énók és Nóé). Énóknak Metúsélah volt a fia, ennek fia volt Lámek, ennek fia Nóé.
A Bibliában a név mindig üzenetet is hordoz. A héber nóah jelentése: nyugalmat teremtő, azaz vigasztaló. A Sét leszármazottjaiban élt az a reménység, hogy az ÚR adhat még nekik áldást a megátkozott földön. Ez a reménység Nóéban testesült meg, akiről azt írja a Biblia, hogy „Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében és Istennel járt” (1Móz 6:9).
Ma is szükség van olyan emberekre, mint Nóé volt, hogy a romlott és átkozott világban világítsunk, só legyünk, Istennel járjunk (Zsid 11:7).
Borzási Gyula
