Igehely: ApCsel 18:24–28; Kulcsige: ApCsel 18:24 „Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt.”
November elseje a mindenszentek napja. Egy emléknap, amikor az előrement üdvözült lelkekre gondolunk. Hatalmas hála lehet a szívünkben, hogy ma is még van lehetőség a megtérésre, az üdvözülésre.
Az apostolok és Krisztus követőinek életében megláthatjuk Isten munkáját. Felismerhetjük, hogy az evangélium terjedésére Isten az embereket használja. Ahogy olvashatjuk: a hit hallásból van. Micsoda kegyelem, hogy a Jóatya ránk bízza ennek közvetítését, terjesztését, és elhívja erre az összes tanítványát. Apollós életének központi helyén volt a hit. Azt látjuk, kapott is erre ajándékot. Buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket.
Én hogyan kapcsolódok be az evangélium terjedésébe? A környezetem tudja az evangéliumot? Mindennap kapcsolódunk emberekhez, jobban figyelnek ránk, mint gondolnánk a családban, munkahelyen, a szomszédok stb. Kérjünk bátorságot, bölcsességet, hogy az evangélium hangozzon szavainkból, cselekedeteinkben is látható legyen, hogy évenként minél több ember mondhassa el: nekem van üdvösségem!
Bócsa Roland
Jóra fordított rossz
Igehely: ApCsel 8:1–8; Kulcsige: ApCsel 8:4–5 „Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét. 5Fülöp lement Samária városába, és ott hirdette nekik a Krisztust.”
Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van. Amikor az ősegyházról olvasunk, az egyik szemünk sír, a másik nevet. Bennünk van az öröm, amikor olvassuk: egy szívvel és egy lélekkel figyeltek Isten igéjére, szavára, ami élő és ható. Gyógyulások történtek, fizikailag is megtapasztalható volt az Isten csodája. De ha csak a fizikai eseményekre tekintünk, akkor elszomorodhatunk, mert olyan sokan életükkel fizettek Krisztus követéséért. De valamit megértettek. Olyan döntést hoztak, ami átvitte őket a halálból az életbe. Ha meglátjuk, hogy lelki értelemben megváltozott ezeknek az embereknek a jövője, akkor beismerhetjük: megérte! Megéri akár az életünket áldozni a hitünkért, hiszen a földi élet hosszúsága elenyésző az örökkévalósággal összevetve. Micsoda hit, micsoda felismerés! Jézus tanítása nyilvánvalóvá vált: „Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt” (Mk 8:35).
A megváltás elfogadása teljesen megváltoztatja a gondolkodásunkat az életről és az igazságról. Imádkozzunk ilyen hitért, megtapasztalásért, látásért, hogy bár a fizikai valóság sokszor mást mutat, az Istennel járás jóra fordítja a rosszat!
Bócsa Roland
Új hozzászólás