2024. szeptember 9., hétfő

DÉLELŐTT | 
Hogy kapott áldást a csaló?

Igehely: 1Móz 27:14–30; Kulcsige: 1Móz 27:24 „De megkérdezte: Te vagy az, fiam, Ézsau? Ő így felelt: Én vagyok.”

Mennyei Atyánk az áldások fő forrása: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás” (Jak 1:17). Csodálatos, ahogy mennyei Atyánk felhasználja testi atyáinkat is, hogy továbbítsa áldását. Így részesülhetünk sok lelki áldásban és ugyanúgy testi javakban is. Tudatában vagyunk ezeknek, élvezzük, kihasználjuk, megvárjuk az időzítést, és főleg megfelelő módon tudunk a birtokukba kerülni?

Sajnos, hogy Jákób nevének jelentése – sarkot fogó, elgáncsoló, csaló, aki a másik helyére lép – megvalósult. Még szomorúbb, hogy milyen módon kapott áldást: csalás, lopás, hazugság, tisztességtelenség útján.

Ne feledjük, hogy ha földi atyáinkat vagy embertársunkat becsaphatjuk is, de a mennyeit nem lehet, sőt a végső ítélet is nála van: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor 5:10). Válasszuk az áldások tisztességes megszerzését!

Egyed Ernő

DÉLUTÁN | 

A Felkent szenvedése

Igehely: Zsolt 22:1–20; Kulcsige: Zsolt 22:18–19 „Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.”

Ez a zsoltár nagyon is figyelemre méltó, a Bibliának egyik legfontosabb próféciája. Nem is a szerző miatt (az első versből kiderül, hogy Dávid írta ezt a zsoltárt), hanem a tartalmáért. Dávid életében nem ismerünk olyan körülményeket, amelyekre ezt vonatkoztatni lehetne. Az ismeretes, hogy Saul sokat üldözte, ezért sokszor került nehéz helyzetbe, de soha nem jutott olyan szorultságba, mint amilyen itt le van írva. Ebből következtetünk, hogy itt prófétál, különben próféta is volt (ApCsel 2:30), és leírja Krisztus szenvedését, de dicsőségét is. Ezekben a versekben egyértelmű, hogy kiről prófétál: Zsolt 22:4–6, 9, 17–19.

Szenvedésben bárki részesülhet, aminek van különböző formája, mélysége. Van olyan, ami kedves az Isten szemében: 1Pt 2:20. Még a Felkent is szenvedett, de ő nem a saját vétkéért, mivel ő bűnnélküli volt, hanem az én és a te bűnödért, sőt az egész világ bűnéért.

Hála neki, hogy önként vállalta ezt azért, hogy nekünk életünk legyen. Soha ne feledkezzünk meg erről, hanem hálából szánjuk oda magunkat teljesen, és mi is készüljünk fel az érte való szenvedésre.

Egyed Ernő

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 12 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.