2024. július 27., szombat

DÉLELŐTT | 
Új élet Isten világosságában

Igehely: 1Pt 2:9–12; Kulcsige: 1Pt 2:9 „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.”

Isten gyermekeinek az életében nagyon fontos dolog, hogy teljes bizonyosságra jussanak afelől, hogy kik is ők valójában, és kihez tartoznak. Testvérem! Te elmondhatod-e már teljes határozottsággal és meggyőződéssel, hogy Jézus téged is megtalált, elfogadott, az övé vagy, megbocsátotta bűneidet, irgalmat nyertél, és elhívott az ő követésére?

Isten szeretné, hogy kialakuljon bennünk a helyes identitás: ne felejtsük el, hogy kik is voltunk nélküle, és kivé lettünk csakis őáltala! Egy ének sorai jönnek most elém: „Ó, add, Uram, hogy soha ne feledjem, hogy ki voltam, s hogy mivé lettem én. Egész életemmel, lényemmel hirdessem: Jézus él, benne mindig van remény!”

Szeretteim! Erre hív minket is az Úr Jézus. Kívánom, hogy életünkben ez a folyamat soha ne álljon meg, hanem a kiskorúságból eljussunk az érett nagykorúságra! Ahogyan a szülők is bevonják gyermekeiket a házimunkába, hogy közben tanuljanak, fejlődjenek, úgy a mi Urunk is hív minket az ő munkájába, hogy hirdessük az ő nagy tetteit. Legyünk engedelmesek, éljünk neki, járjunk az ő követségében!

Schneider Károly

DÉLUTÁN | 

A végső öröm

Igehely: 1Pt 4:12–13 „Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt, amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.”

Azt tapasztalom, hogy a mai keresztyének nagy többsége nem igazán szeretne részt vállalni a Krisztus szenvedésében, és gyakran megfeledkezik az ő dicsőségének megjelenéséről is. Ennek a miértjére egyik énekünk ad választ: „Földi örömök számára szíved mindig nyitva áll, ámde hogyha Jézus kéri, helyet abban nem talál.” Viszont, ha Jézusra és az ő szenvedéseire nézünk, akkor tudjuk vállalni a hitünkért való üldöztetést, csúfolást, gúnyolást is. „Őt szeretitek, pedig nem láttátok, Őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” (1Pt 1:8–9) Ez lesz az a végső öröm, amelynek állandóan a szemünk előtt kell lennie. Ez erőt ad a szenvedésben és azokban a helyzetekben, amikor nincs okunk egyáltalán örülni.

Hogyan várjuk ezt a napot? Örömmel készülve, vagy mint akik majd így szólnak a hegyekhez: „Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől!” (Jel 6:16). Ez nem lesz örömteli találkozás azoknak, akik ezt fogják mondani.

Te, kedves testvérem, barátom melyik csoporthoz tartozol?

Schneider Károly

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Pt 3:8–16 Kulcsige: 2Pt 3:15 „A mi Urunk hosszútűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint.”

Hála legyen az Úrnak azért, mert Ő türelmes Isten! Soha nem kapkod, mindig megfontolt és bölcs minden lépésében. Nemcsak az Úr Jézus visszajövetele, hanem Isten türelme is üdvösség számunkra, ezt megerősíti Péter (9.v.) és Pál apostol is (15.v.). Egyfelől „siettetnünk” is kell Őt (12.v.), mégis Isten hullámhosszára hangolódva türelemmel várjuk az új eget és új földet. Amíg Ő türelmesen vár értünk, addig van idő a megtérésre, az imádkozásra: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22:20), és a megszentelődésre, hogy Ő tisztának és feddhetetlennek találjon minket békességben.