2024. július 6., szombat

DÉLELŐTT | 
Nem értelmetlen a vértanúk halála

Igehely: Jel 6:9–11; Kulcsige: Jel 6:11 „Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.”

A világtörténelemben számtalan, különböző ideológiáért, célokért mártírhalált szenvedett emberről tudunk. Sajnos, áldozatuk sok esetben értelmetlennek bizonyult. A mai igénk arról tanúskodik, hogy a keresztyén vértanúk lelke a mennyei oltár alatt van, vagyis ők Isten közvetlen közelében várják a feltámadás ama nagy napját. Ők már ott vannak. Ott vannak, ahova vágytak. A legcsodálatosabb, hogy már rajtuk van az a fehér ruha, amely a Bárány vérében mosatott fehérre. A vérben, amely a golgotai kereszten ontatott ki, tökéletes és örökérvényű áldozatul.

Isten országáért az ő gyermekei is hozhatnak áldozatot. Pál apostol szerint a Krisztusért vállalt szenvedés és vértanúság áldozatnak számít Isten előtt. „De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, mégis örülök” (Fil 2:17), vagy „Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott” (2Tim 4:6).

Kész vagy-e vállalni azt az áldozatot, amelyet a gonosz világ a Krisztus ügyéért rád helyez?

Mátis Csaba

DÉLUTÁN | 

A hűtlenné vált munkatárs

Igehely: 2Tim 4:10 „Mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott, és elment Thesszalonikába; Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg Dalmáciába.”

Ma egy olyan személlyel foglalkozunk, akin keresztül az Ige olyan veszedelemre figyelmeztet, amely alól Istennek egyetlen szolgáló gyermeke sem mentes. Démász neve csupán háromszor fordul elő a Bibliában, egy-egy rövidke mondatban. Az egyik éppen a mai igeversben, hogy „elhagyott engem”. De nem ez a legszomorúbb, hanem az, hogy „e jelenvaló világhoz ragaszkodott”.

Isten gyermekei ebben az istentelen világban élnek, de nem e világ szerint gondolkodnak. Démász szíve a magvető példázatában említett köves talaj volt. Jóllehet az ilyenek örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg erősen bennük. Jézus az ilyenekre mondja: „ideig való a hitük”. Az ilyenek, ha a legcsekélyebb szenvedést kellene vállalniuk a Krisztus követésért, inkább lemondanak, hátat fordítanak, hűtlenné válnak. Pedig a próbatételek között csak a hűség tartja meg az embert.

Te hogy állsz a Krisztus iránti hűségeddel? Mennyit és mit vagy hajlandó vállalni Krisztusért?

Mátis Csaba

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”

A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.