2024. június 29., szombat

DÉLELŐTT | 
Járjunk világosságban!

Igehely: 1Jn 2:7–11; Kulcsige: 1Jn 2:10 „Aki szereti a testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne semmi megbotránkoztató.”

Világosságban járni azt jelenti: szeretetben járni! Minél nagyobb a szellemi-lelki sötétség és vakság, ez annál inkább ellehetetlenül. Ezt az Úr Jézus így fogalmazta meg: „Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül” (Mt 24:12). Nem kell a sokak-hoz tartozzunk, mi járjunk szeretetben!

Ez a régi parancsolat azért lett újjá (Jn 13:34), mert Jézusban „a szeretet megvalósítható, a keresztyén élet valósága.” „Múlik a sötétség” az evangélium hirdetésével, a Krisztushitre jutottak élete megváltozik, újjászületve megtelnek Isten szeretetével, és abban járnak, ez az igazi világosság (8.v.). A szeretet nem csupán érzés, hanem magatartás és tett is. A Krisztus követőinek életében ez megnyilvánul a szavakon túl az életvitelükben is.

Tehát János apostol egyértelmű: „aki szereti a testvérét, az a világosságban van” (10.v.). A gyűlölködő nagyon messze sodródott az evangélium igazságaitól, ezért „még mindig sötétségben van” (9.v.), amely megvakította őt.

Hova vezet a gyűlölet (11.v.)? Miért nem megbotránkoztató az, aki szeret (10.v.)? Én szeretetben járok?

János Levente

DÉLUTÁN | 

Örömteli szolgálat

Igehely: Zsolt 100:1–5; Kulcsige: Zsolt 100:2 „Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!”

Az 1–3. verset a jeruzsálemi templomba való bevonuláskor, a kapu előtt énekelte a gyülekezet, a 4–5. verset viszont a templomudvaron belül álló kórus. Örömmel menjünk mi is istentiszteletre, őt imádva járuljunk az Úr elé: „szolgáljatok az Úrnak!” (2.v.).

Isten méltó, hogy ujjongva, hálaénekekkel dicsérve áldjuk (4.v.), imádjuk őt itt „az egész földön” (1.v.) is, ahogyan a mennyben dicsőítik a trónon ülőt. A méltatlanságunk Isten imádatára az Úr Jézus önfeláldozása, bűneinkre engesztelést szerző halála által lett feloldva, így ujjongó hálaadással járulhatunk szent színe elé.

Viszont meg kell vizsgálnunk életünket, nehogy alkalmatlanná tegyenek az Isten imádatára a megtűrt vétkek; a rendezetlen következményei egy-egy bűnnek. Ha tudatos engedetlenségben él, vagy csupán megjátssza az odaszánt életűt valaki, akkor szolgálata nem kedves az Úr előtt. Az örömhír az, hogy Jézus Krisztus által újra bűnbocsánatot nyerhetünk, helyre lehet állni, és rendezni életünket! Újra közösségben élhetünk az Úrral, vallást tehetünk Istenünkről, akit személyesen is ismerünk, tapasztalunk, így őszintén imádhatunk.

János Levente

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Filippiben végzett missziómunka miatt Pál és Szilász igazságtalanul szenvedett, és börtönbe kerültek. Közben a börtönőr megtért, és háznépével, akik hittek, be is merítkeztek még azon az éjszakán. A város elöljárói másnap megüzenték a börtönőrnek a törvényszolgákon keresztül, hogy bocsássa szabadon az apostolokat. De mivel nyilvánosan megverték, és börtönbe zárták őket ítélet nélkül, pedig római polgárok voltak, ezt Pál és Szilász nem hagyta annyiban. Azt kérték, hogy jöjjenek el az elöljárók, és maguk vezessék ki őket, ne titokban bocsássák el, mint valami gonosztevőket.