Ünnepi tarsoly

Zord, ködös decemberi reggel van. A telefonon megszólal az ébresztő, jelezve, hogy hamarosan munkába, óvodába, iskolába kell indulni. A szülők rutinja és kötelességtudata gyorsan mozgásba lendíti – a gyerekben lassabban tudatosul, hogy egy új nap indult el. Aztán az ablakhoz szalad: meg kell néznie, hogy az éjszaka hullott-e hó? Szomorúan állapítja meg, hogy nem. Hirtelen eszébe jut az adventi kalendárium, és izgatottan nyitja ki az aznapi zsákocskát. Az édesség mellett egy írás is található, amit anyukája azonnal el kell, hogy olvasson neki. Kiderül, hogy valakivel jót kell tennie a nap folyamán, és este az egész család együtt fog társasjátékot játszani. Miközben az anyuka olvassa a kalendáriumi előírást, arra gondol: „ez nehezen fog összejönni.” Mennyi mindent meg kell tenni, hogy az ünnepre minden kész legyen! Mennyi stressz, mennyi fáradtság, lótás-futás, zsúfolt üzletek, közlekedési dugók, autók tülkölésével fűszerezett karácsonyi zene! Közben a szív mélyén egy csendes hang ismétlődő vészjelzéseket ad le: „Nem így kellene telnie ennek az időszaknak”. Isten szeretne betölteni minket olyan áldásokkal, amiket kincsekként vehetünk elő tarsolyunkból ebben az ünnepi időszakban. 

„Örüljetek az Úrban mindenkor!” (Fil 4:4). Ha azt nézzük, ami ebben a világban körülvesz minket, sok okot találunk a csüggedésre és kesergésre. Sokakban meghidegült a szeretet (Mt 24:12). A földi jövő nem sok jóval kecsegtet (2Tim 3:1). Mi lehet mégis az öröm forrása? Először is az a tény, hogy Üdvözítő született erre a világra. Ez mindenkinek az öröme lehet (Lk 2:10-11). Karácsonyra készülve ne a fények, az ajándékok és az ínyencségek jelentsék az örömet! Eljött közénk az Úr, hogy kezelje a bűn problémáját, ami minden rossznak és keserűségnek a forrása. Általa megismertük az élet útját, Ő vezet rajta győzelemre minket. Éppen ezért az Úrban való öröm legyen a mi erősségünk (Neh 8:10)! Érdemes megfontolni Túrmezei Erzsébet sorait: Szép karácsonyfa / nem elég nékem. / Nem elég semmi. / Jön a Megváltó: / Őt magát vágyom / szívembe venni. / Olyan lesz akkor, / mintha minden nap / karácsony lenne! (Jön a Megváltó!)

Az a tény is fontos az Úrban való öröm birtoklása érdekében, hogy a gyermekként megszületett Üdvözítő vissza fog jönni az övéiért. Maga a Mester bátorítja a tanítványokat, hogy azt tekintsék a legnagyobb örömüknek, hogy a nevük fel van írva a mennyben (Lk 10:20). Így teljesen más fénybe kerül minden kellemetlenség, próba, betegség vagy akár a halál rémítése is.

„A ti szelídségetek legyen ismert” (Fil 4:5)! A mindennapokban sokféle hatás ér minket. A munkahelyen magasak az elvárások. A családban a feladatok szerteágazók. Minden területen száz százalék felett kellene teljesíteni. Terhelés alatt a szelídség területén mutatkozik meg a fogyatkozás: élessé válik a hang, dacossá a viselkedés. Egyesek nem is törekednek a szelíd lelkületre, mert azt gyengeségnek tartják. A szelídség fogalma nem az erő hiányát jelenti, hanem annak ellenőrzés alá helyezését. Amikor a vadlovat megszelídítik, akkor valójában azt érik el, hogy annak ereje ne nyers és tomboló erő legyen, hanem irányítás alatt hasznos célt szolgáljon. Az Úr Jézus földi élete születésétől kezdve szolgálatán át kereszthaláláig a szelídség és alázat tökéletes példája. Egyrészt tanuljunk tőle, másrészt kérjük segítségét, hogy megnyilvánulásaink legyenek az Ő Szentlelkének hatalma és irányítása alatt! Így Isten dicsőségére és környezetünk örömére szolgálhat életünk.

Nagyon hasznos lesz a tarsolyunkban az „Isten békessége” (Fil 4:7). Azt mondta valaki, hogy a békességhez sok fegyver kell. A mai korban ebből nincs is hiány. Mégis van sok háború, pattanásig feszült húr, elmérgesedő konfliktusok, járványként terjedő félelem és zaklatottság. Nem újkeletű kijelentés, de ma is igaz: a békességhez Jézus Krisztus kell. Ő azért jött, hogy a Békesség Fejedelme legyen (Ézs 9:5). Az angyalok serege is ezt hirdette születésekor: „a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lk 2:14). Ha a Békesség Fejedelmének nincs helye a szívben, a társadalomban, akkor természetes következmény az ellenségeskedés, a forrongás és a szembenállás. Karácsony éjjelén sok helyen fel fog csendülni az ismerős ének: „Ó, jöjj szívembe Úr Jézus, / Készen áll ott a hely Néked!” Legyen ez így igaz ebben az ünnepi időszakban!

Mit is kívánjunk Isten népének most? Az advent ünnepélyes, de mozgalmas időszakában szívünk tarsolya legyen tele krisztusi kincsekkel! Miközben azon törjük a fejünket, hogy mivel lepjünk meg másokat, gondoljunk arra, hogy a szeretet, az öröm, a szelídség és a békesség felbecsülhetetlen ajándék! A karácsony szóljon Krisztusról, Ő legyen magasztalva, és Ő legyen hirdetve! Arról se feledkezzünk el, – R. C. Sproul gondolatait idézve – hogy az advent és karácsony időszaka az, amikor a hívő ember lélekben visszamegy azért, hogy jobban tudjon előre tekinteni az Úr Jézus visszajövetele felé. 

Isten adjon békés és áldott ünneplést gyülekezeti és családi körben egyaránt!

Fazakas György lp., missziói alelnök