Nézelődők és úton járók

Krisztus követője úton van. És ebből fakadóan másként kérdez – az utazás körülményei, meg egyáltalán a világ dolgai felől –, mint aki nem áll be zarándoknak.

Elutazik-e valahová a kedves olvasó idén nyáron? Feleségemmel, Borikával, ez már a harmadik esztendő, amikor úgymond nem megyünk sehová. Borbála lányunk viszont családjával európai körútra indul. A pünkösd utáni héten, amikor eme sorokat írom, már készülődésban vannak. Mi csendben vagyunk, ha kell segítünk, meg izgulunk is, hogy majd szerencsésen visszaérjenek. A helyzetünk kissé hasonlít a Megismerni Istent c. könyv kezdő oldalain felvázolt képhez. J. I. Packer teológus-író ötven évvel ezelőtt, 1972 júliusában jegyezte híres könyvének Előszavát. Ebben mutatta fel „a nézelődők” és „az úton járók” közti  különbséget.

Elmélet vs. gyakorlat

Egy spanyol ház magas teraszáról egy társaság figyeli a ház előtti úton elhaladó vándorokat – kezdi a példázatot Packer. A „nézelődők” hallják, miről társalognak az utazók. Sőt maguk is szóba elegyedhetnek velük. És eszmecserét folytathatnak az útra vonatkozó kérdésekről. Például arról, hogy létezik-e egyáltalán és el lehet-e rajta jutni valahová. Vagy arról, hogy különböző szakaszain mi minden tárulhat az ember szeme elé, és így tovább. De akármit mondjanak is, az ő kérdéseik merőben elméleti síkon mozognak. Az úton járók kérdései, ha van is elméleti oldaluk, lényegüknél fogva gyakorlatiasak: merre kell menni, hogy lehet odajutni. Amelyek tehát nemcsak az elmét mozgatják, hanem döntést és cselekvést követelnek.

Ugyanarról másképpen

Jóllehet ugyanarról a dologról gondolkodnak – érvel tovább a szerző –, a Krisztus-követőket merőben más problémák foglalkoztatják. Például ami a gonosz kérdését illeti: a nézelődő elvi magyarázatot keres reá, hogy az miképpen férhet össze Isten korlátlan hatalmával és jóságával. Az úton járó kérdése ellenben az, hogy miképp lehet úrrá lenni rajta és jót hozni ki belőle. Azután ott van a bűn. A nézelődő azon tűnődik, vajon az emberi nem bűnösségének és az egyén gonoszságának az eszméjét el lehet-e fogadni egyáltalán. Az úton járó azon töpreng, a bűnt belülről ismervén: van-e remény a szabadulásra? És a Szentháromság? A nézelődő azt kérdezi: lehet az egy Isten három és jól megkülönböztethető személy? Addig az úton járó azt szeretné tudni: miképp tanúsíthat illő tiszteletet, szeretetet és bizalmat mindhárom személy iránt, akik most együtt munkálkodnak azon, hogy őt a bűnből átvezessék a dicsőségbe.

Idehaza, kortársaimmal

A nyár, amelyben J. I. Packer gyönyörű mondatai íródtak, engem első igazi munkahelyemen talált. Várad északi peremén csak kevéssel azelőtt épült fel a gyár. Lenyűgözött óriási csarnoka és az „okos” nyugati termelősor, meg a gépeket kezelők ügyessége. Borika a következő nyáron kezdte kenyérkereső pályáját, Várad keleti szélén, a majdnem száz éves kórházban. Örültünk a kiváltságnak, teljesült gyerekkori álma, hogy eszköz legyen a gyógyításban. „Azok a lázas hetvenes évek” – ezzel a címmel adott ki évkönyvet, az évtized zárultával a bukaresti magyar hetilap: A Hét, és foglalta össze a „szocialista iparosítás” és az „új típusú ember” kiteljesedését. Nekünk a lelki otthont az a kicsike falusi gyülekezet jelentette. És valahogy magától értődő volt az a másik, az a „régi út”.

A világ felől másképpen

Tervezgetjük, hogy ha messzire nem is, a közeli Metro-parkba idén nyáron gyakrabban kimegyünk. Az óriási erdő gyalogösvényein valószínű, hogy előjön a múlt. Emlegetése kapcsán meg a summázat: ma már semmi nem olyan, mint valamikor volt. Aztán, a természet csendjében lehet, megszólal a Prédikátor hangja is, „Semmi új nincs a nap alatt” (Préd 1,9). 

J.I.Packer a puritán teológiai gondolkodók nagy tisztelője volt. Ezen szövegét a Jeremiás 6,16-tal zárta: „Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után”, hozzátéve: Krisztus követőinek a jó út most is csak az, amelyik eddig volt. És meggyőződéssel vallotta, hogy az egyház gyöngesége legnagyobbrészt Isten nem ismeréséből, útjainak és a vele való közösségnek az elhanyagolásából fakad. Könyve az úton járóknak íródott, az ő kérdéseikkel foglalkozik. 
 

Szilágyi László