Molnár Lajos (1852-1921)

– Születésének 170-ik és bemerítésének 130-ik évfordulójára emlékezünk

Az, hogy Ferenc József osztrák császár és magyar király nagyszebeni látogatásakor kezet fogott vele, mint az osztrák-magyar hadsereg tüzéralakulatánál szolgáló katonával, sokáig az egyik legmeghatározóbb élménye volt Molnár Lajosnak. Később aztán a Királyok Királyával, Jézus Krisztussal találkozott ez a székelyföldi fiatalember, és attól kezdve minden átértékelődött az életében. Már gyermekkorában különös érdeklődést mutatott az ö-rökkévaló dolgok iránt, ugyanis kétéves volt, amikor elveszítette édesapját, akit a nevelőapa szerető gondoskodása nem tudott pótolni. Szülőfalujában, Nagybaconban járt iskolába, majd szolgalegényként kereste meg a sokszor keserű kenyerét. Már házas ember volt, amikor még mindig a lét nagy kérdései foglalkoztatták: Mi értelme, célja van az ember életének, megfeszített munkájának? Hol és hogyan lehet teljes békességet, igazi örömöt találni? A templomban vasárnaponként hallottak enyhítették ugyan lelki szomjúságát, de mélységes szakadékot látott a bibliai igazságok és az igehallgatók életvitele között. Ez a tény még inkább arra ösztönözte, hogy valódi keresztyén életre vágyakozzon, annak teljes komolyságával, áldásaival.

Ezidőtájt Tatter Vilmos bibliaárus fáradhatatlanul járta  a székelyföldi tájakat, és terjesztette a Szentírást, a keresz-tyén irodalmat. Munkássága eredményeként 1888. május 13-án bemerítkezett a legelső – és sokáig az egyetlen – székely: a székelyderzsi Fancsali György. Két évvel később Tatter Vilmostól (feltehetően a baróti vásárban) kapott Bibliát Molnár Lajos, ugyanakkor az érdeklődését felkeltő hírt is a nagyszalontai baptisták közösségéről. A bibliaárustól hallottak és az ige tanulmányozása juttatta el a megtérés és a hitvalló bemerítés szükségességének felismerésére. Naiv lelkesedéssel próbálta rávenni lelkészét, hogy keresztelje meg úgy, ahogy arról a Bibliában olvasunk. Felesége nem nézte jó szemmel férje buzgóságát, főként amikor már az egész környéken kezdték úgy tartani, hogy Molnár Lajosnak elment az esze. 

Feltehetőleg a bibliaárustól tudta meg, hogy a budapesti Wesselényi utcai gyülekezetben bemerítésre készülnek. Molnár Lajost nem lehetett lebeszélni a nagy költséggel járó, mintegy hétszáz kilométernyi, körülményes utazástól. Az sem tarthatta vissza, hogy épp a tervezett indulás előtt halt meg a nevelőapja. Ő azt olvasta a Szentírásban: „Temessék el a halottak az ő halottaikat!” Látva az elszántságát Meyer Henrik mélységesen megdöbbent, és a hasonlóképpen megrendült gyülekezet körében, 1892-ben alámerítette Molnár Lajost is. Otthon megvetés, ellenszegülés és nyílt táma- dások várták. Azonban semmi sem tántorította meg a Krisztus-követésben, a bizonyságtételben, így öt év múlva, nagy érdeklődéssel övezve alámerítkeztek az első megtérők Nagybaconban. Molnár Lajos nemsokára örömmel adott hálát azért, hogy felesége is a Krisztus tanítványa lett. 

Egy tehén árán Bibliákat vásárolt, és a lélekmentés vágyával elindult a környék településeire. 1898-ban már hat székelyföldi gyülekezet alapító tagjait merítette alá Kornya Mihály Nagybaconban. Az évről-évre gyarapodó helyi gyülekezet előbb a Bedő Márton, majd a Molnár Lajos házánál tartotta összejöveteleit. 

Kornya Mihály mindig szívesen ment a Székelyföldre, de a kiterjedt munkaterületén fennálló szükségek akadályozták ebben. Sokszor másokat (pl. a fugyivásárhelyi Alaffy Zsigmondot) küldött maga helyett az erdővidéki, alkalmi szolgálatokra, az úrvacsora kiosztására. 1900-ban Kornya Mihály megértnek látta az időt arra, hogy a szolgálatban kipróbált, és magát könyvek olvasásával is állandóan fejlesztő Molnár Lajost felavassa a Székelyföld legelső baptista prédikátorának. Nagybacon nemsokára a székelyföldi misszió körzetközpontja lett. 

1902-ben új házat épített Molnár Lajos, amit úgy alakított ki, hogy egy tágas terem istentiszteleti célokat szolgáljon. Harmóniumot is vásárolt, azzal vezette a közösség éneklését. Mivel korábban a községi fúvószenekar tagja volt, kellő zenei ismerettel rendelkezett ahhoz, hogy megalapítsa a gyülekezet énekkarát és fúvószenekarát, mely szolgáló csoportok kiváló eszközöknek bizonyultak a missziómunkában, a különböző ünnepélyek, bemerítési alkalmak igei üzenetének elmélyítésében. A gyülekezeti szolgálatba a hét Molnár-gyermek (négy fiú és három leány) is bekapcsolódott. 

A baptisták zaklatása a hatóságok, a népegyházi vezetők részéről szinte folyamatos volt. Molnár Lajost még a székelyudvarhelyi bíróság elé is hurcolták különféle iratok, „propaganda anyagok” engedély nélküli terjesztése címén. 1907 őszén az alispán betiltotta a nagybaconi baptisták összejöveteleit. Molnár Lajos egyenesen a fővárosba, Budapestre ment a helyzet megoldása érdekében, ahonnan minisztériumi igazolással tért vissza, mely szerint a baptisták közössége 1905 óta államilag elismert felekezet. Jó diplomáciai érzékéről vall, hogy az „elismertek” vezetőivel (pl. Udvarnoki Andrással, Darabont Gyulával) is szoros kapcsolatot tartott fenn. Közvetlen szolgatársai közül Ördög Sándor emelkedik ki leginkább, aki körzeti munkásként is tevékenykedett.

Molnár Lajos szolgálatának eredményeként sokan megismerték az Úr Jézus kegyelmét, és csatlakoztak azok kisebb-nagyobb csoportjához, akik Őt igaz hűséggel, a Biblia tanítása szerint akarták követni. Ez a szolgálat még akkor is gyümölcsöket hozott, amikor ő már régóta nem volt a földön élők sorában. Ő segítette hitre jutni a városfalvi Vass Andrást, akinek leszármazottai közül többen lelkipásztorok lettek.    

Darabont Gyula így vallott Molnár Lajosról: „…érdekes ember, már megtérése előtt is erős és határozott jellem (...). Ezelőtt 30 évvel vásárolt Tatter testvértől egy Bibliát, melynek olvasása őt megtérésre vezette, s bár az egész község, sőt környék is gorombán ellene támadott, ő nem hátrált meg, hanem tél közepén elindult oly céllal, hogy hívő gyülekezetet keres, és ha egyszerű vallástétel után nem vennék fel, úgy addig tartózkodik közöttük, míg meggyőződhetnek valódi keresztyéni életéről, és alámerítik. Így jutott el elébb Nagyszalontára, majd Budapestre…” (Békehírnök, 1818, 181. old.)

Molnár Lajos, a Székelyföld első, avatott baptista prédikátora 1921-ben hunyt el, hatvankilenc éves korában.

Kiss Lehel, lp.