Misszió, imaélet, odaszánás

– Misszióra motiváló konferenciát tartottak Váradon

Néhány év óta rendszeresen, a januári holtszezonban szervezi meg az RMBGySz országos missziói konferenciáját. Idén Nagyvárad adott otthont az eseménynek. Erdély több vidékéről, de külföldről is érkeztek résztvevők: Délvidékről, Kárpátaljáról és Magyarországról. „Krisztus központú evangélium, gyülekezet központú misszió”, hangzott a találkozót megelőző hirdetésekben a missziói bizottság mottója. 

Rádi Gyula és Kelemen S. Sándor buzdítottak imára. Előbbi az 1Pt 2:24-25 alapján beszélt Krisztusról, aki „bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk”. „Nem tehetjük, hogy nem mondjuk el, ami történt velünk, hiszen találkoztunk vele.” Kelemen Sándor az ApCsel 9:15-öt idézte: „Ezt mondta neki az Úr: Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé.” „Milyen edények vagyunk?”, tette fel a kérdést. „Mert az elhívásunk megvan. Sokféle edényünk van otthon, és mi is sokféle edény lehetünk. Az Úr segítsen, hogy legyünk a lelkünkben ilyen választott edények.” 

Pardi Félix, a Szövetség elnöke köszöntötte az egybegyűlteket az Ef 1:2-vel, megköszönve a váradi testvéreknek is a lehetőséget a találkozásra. „A Biblia korában nagyon komolyan vették a köszöntést, amikor találkoztak a testvérek, és komolyan gondolták, amit egymásnak kívántak. Azt gondolom, hogy Pál apostol is szívből kívánja ezeket az efezusiaknak, ahogyan mi is szívből kívánjuk a testvéreknek.”

Igei tanítást és üzenetet Bodor Sándor testvér által kaphatott a gyülekezet a Dániel könyve és története alapján. Bevezetésében Bodor testvér saját alkalmatlanságát hangsúlyozta. „Sokkal szívesebben vezetek imaórát, és szeretném, ha ez a mai alkalom is egy hosszú imaóra lenne, ahol Dániel imaélete alapján megvizsgálhatjuk saját imaéletünket.” (Az elődás átiratát vezércikkünkben olvashatják.)

Az alkalmi igehirdetés után hozzászólásokra volt lehetőség. Veress Efraim érszőllősi lelkipásztor arról beszélt, hogy a gyülekezetek gyakran magukra hagyják az igehirdetőket, és az evangelizációs alkalmakat nem tartják közös feladatnak. Javasolta, hogy azok a gyülekezeti tagok, akik meghívják barátaikat, imádkozzanak és böjtöljenek is értük az evangelizációig. 

A hozzászólások után rövid szünet következett, amely alatt – mivel ima- és böjtnapként is hirdették az eseményt – kevés víz és tea várta azokat, akiknek folyadékot mindenképpen fogyasztaniuk kellett. Közben beszélgetni, kapcsolatot ápolni is volt lehetőség. 

Ezután a különböző missziós tevékenységek beszámolóival folytatódott az alkalom. Elsőként a Dumitriu házaspár számolt be missziós projektjéről, amelynek keretében, a Wycliffe bibliafordító társasággal együttműködve Pápua Új-Gujneába készülnek egy három és fél éves misszióba. Elmondták, hogyan munkálta ki Isten a szívükben ezt a vállalkozást, és kérték az ima- és anyagi támogatást. 

Tóth Zoltán a vajdasági magyar baptista közösség körében végzett misszióról beszélt. Vázolta az ottani társadalmi és gazdasági körülményeket, beszélt a lelki szükségekről és az eddigi sikerekről is. Részletesen bemutatta a muzslyai-nagybecskereki misszió és gyülekezet helyzetét, kivetítve az imaház jelenleg romos épületének fotóját, amelyet szeretnének felújítani. Délvidéken is hiányoznak a fiatalok gyülekezetekből, sok az idős, aki haza várja gyermekeit, azonban egy törvény miatt, amely börtön- >>> büntetéssel sújtja azokat, akik a háború elől külföldre menekültek, és így kibújtak a katonai szolgálat kötelezettsége alól, sok fiatal ezért nem mer visszatérni Szerbiába. A vajdasági magyar misszióba nemcsak a Tóth testvér által is említett nagyváradi fiatalok segítenek be, hanem az aradi és magyarországi testvérek és mások is részt vállalnak belőle. Mi több, a Szeretet-szerkesztőség is igyekszik eljuttatni lapszámait az említett vidékekre.

Boros Emília a Vasárnapi Iskolai Szövetség imakéréseit tárta a jelenlevők elé, és beszélt a testület terveiről. Méltatta, hogy az elődök gondoltak a gyermekek jövőjére, és lefektették a gyermekmisszió alapjait Erdélyben. „Imádkozzunk a gyermekeinkért, hiszen nagyon sokféle hatásnak vannak kitéve.” „Isten vezetését láttuk tavaly, amikor a Biblia-olimpiát beindítottuk, látva, milyen keveset foglalkoznak a gyermekek a Bibliával. Sokkal inkább leköti őket a táblagép, a telefon, a számítógép, a játékok, alig veszik elő a Bibliát. Körülbelül 110 gyermek kapcsolódott be, s bár kicsi kezdet ez, de biztos, hogy minden gyermek gazdagabb lett, aki tanulmányozta a Bibliát.” Egy másik sikeres programja a VISZ-nek a gyermekek számára szervezett ének-zene napok. Idén egy teljes hetet szánnának erre a szervezők a Hargita Táborban. „Mivel nem minden programunkra van meg egyelőre az anyagi fedezet, ezt imakérésként is tárjuk a testvérek elé”, fejezte be beszámolóját Boros Emília. 

Benedek Zalán, Budapestről, a Márk-drámáról beszélt. Zalán színészként és rendezőként dolgozott megtérése előtt, és ezt a tehetségét, képzettségét hívőként is kívánta kamatoztatni, keresztyén drámákat és színdarabokat kezdett el írni, így született meg a Márk-dráma is, amely Márk evangéliumát dolgozza fel amatőr szereplőkkel. Március hó végén Váradon is sor kerül ennek előadására. 

A kárpátaljai baptista misszióról Nagy Csaba beregszászi lelkipásztor számolt be. Őt 2013-ban avatták teljes idejű lelkipásztorrá. Elmondta, hogy bár ők közvetlenül nem hallják a fegyverropogást, azt azonban súlyosan érzik, amikor koporsóban szállítják haza a halott fiatalembereket. Nagyon sok a menekült is, aki az ország keleti régióiból érkezik. Nagy testvér többször is megköszönte azt a támogatást, amit az erdélyi baptisták nyújtottak, nyújtanak Kárpátalján. A mostoha körülmények közt is több mint kétszáz magyar baptista él ebben a történelmi régióban, a gyülekezetek azonban nagyon szét vannak szóródva. „Örülünk Kelemen Szabolcs misszionáriusnak, és családjának, akik Ungvár környékén, Kisdobronyban végzik azt, amit mi a Bereg mentéről fizikailag nem tudunk elvégezni. Mindössze ketten vagyunk avatott lelkipásztorok, Kelemen Szabolcs testvéren kívül pedig még egy misszionárius szolgál köztünk, a Nagy Kasza Dániel, akit a magyarországi testvérek támogatnak. A nehéz anyagi helyzet miatt a missziónk sokszor a szociális megsegítésre épül, sok gyermeket, felnőttet érhetünk így el.” „A beregújfalui gyermekmisszióban is támogatást kap ottani diakónusunk. Ezenkívül a zápszonyi komplexum is fontos helyszíne a missziónknak, itt Nagy Kasza Dániel szolgál. A zápszonyi gyülekezet indította el a beregszászi gyülekezetplántálást is évekkel ezelőtt. Ez azért fontos, mert Beregszász a «legmagyarabb» vidék Kárpátalján, hiszen Munkácson és Ungváron már csak elvétve lehet magyar szót hallani. Zápszonyban tavaly a teológiai képzés is beindult, és ez nagy segítség nekünk, lelki munkásoknak a felzárkózásra.” Nagy Csaba beszámolója után Kelemen Szabolcs is szólt röviden, ő majd részletesen is beszámol munkájukról a Szeretet hasábjain.

A konferencia zárásaként Pardi Félix, az RMBGySz elnöke hirdetett igét az Ézs 6:1-8 alapján a Biblia szerinti istentiszteletről. „Uzziás király halála után szomorúság ereszkedik a népre, és Ézsaiás is bemegy a templomba vigasztalódni. Isten megmutatja neki az ő dicsőségét. És Ézsaiás meglátja, hogy miközben itt lenn a földön szomorúság van, addig odafenn Isten uralkodik, itt lenn nincs király, nincs, aki vezesse a népet, káosz van, de odafenn tökéletes a rend: angyalok imádják az Urat és szolgálnak neki. Ez a megtapasztalás Ézsaiást teljesen megváltoztatja: bemegy egyféleképpen a templomba, és kicserélve távozik. Így kell jöjjünk mi is az imaházba, hogy ne úgy menjünk haza, ahogy odajöttünk, hanem teljesen kicserélve.” „Az istentisztelet első lépése a kinyilatkoztatás, a bekerülés Isten jelenlétébe. Ebben a kinyilatkoztatásban látja meg Ézsaiás, hogy Isten uralkodik és semmilyen meglepetés nem érheti. Ezt kell nekünk is meglátni az istentiszteleten. A második lépés, amit Ézsaiás megtett az az alázatra vonatkozik. Amikor bekerül Isten jelenlétébe, és meglátja, milyen hatalmas, milyen tiszta lélek, akkor látja meg igazi önmagát. Ezt nekünk is követnünk kell az istentiszte- >>> >>> leten, hogy mi is igazán magunkra ismerjünk, mennyire szennyesek vagyunk. Elképzelhető, hogy abban az időben Ézsaiásnak voltak a legtisztább ajkai Izráelben, de csak addig, amíg be nem került Isten jelenlétébe. A legjobb tehát, amit tehetünk ilyenkor, ha megalázzuk magunkat, bűnbánatot tartunk. És következik a harmadik   lépés: a megtisztulás. Figyeljük meg, hogy Isten attól a bűntől tisztítja meg Ézsaiást, amit megvall. Egy izzó, eleven széndarabbal megtisztítja az ajkát. Nem talált volna finomabb módszert? Talán igen, de Isten a bűnnel mindig durván bánik. S ez üzenet nekünk is, hogy így kell bánnunk a bűneinkkel. A negyedik lépés, amit én is, és ti is szeretnénk megtenni, az az odaszánás. De ez csak a megtisztulás után következhet. Amíg nem volt tiszta, Ézsaiás nem hallotta meg az Úr hangját, és ez a gyülekezeteinkben is így van sokszor. Ha tiszta, érzékeny szívünk lenne, mi is meghallanánk ma: «Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?»”

A konferenciát Budai Lajos lelkipásztor, a Szövetség missziói alelnöke zárta, hálával véve számba a kapott áldásokat, biztatva a résztvevőket a gyakorlati missziózásra. 

G. G.