Jézus parancsolja: „Mindenkor örüljetek”!

2022. október 10-én ilyen örömteli alkalomra gyűltek a szilágysági nőtestvérek, hogy együtt örüljenek az Úrban, és mélyebben megértsék, hogy hogyan is lehet mindenkor örülni, attól függetlenül, hogy milyen körülmények közt van az életük. Mindenekelőtt szeretnénk megköszönni az erkedi nőtestvérek meleg és szeretetteljes fogadtatását és a gyülekezet vendégszeretetét.

Borzási Márta, a Romániai Magyar Baptista Nőszövetség elnöke, aki egyben a Szilágysági Női Missziókerület elnöke is, köszöntötte az egybegyűlt nőtestvéreket. Imára buzdított Molnár Krisztina, a helyi lelkipásztor felesége a 16. Zsoltárból, bátorítva, hogy jöjjünk az öröm forrásához, és hogy fel ne cseréljük ezt az örömet hiábavalóságokkal. Imakéréseinket is hoztuk az Úr elé teljes bizodalommal, tudva, hogy Ő meghallgatja azokat. 

A bizonyságtevések is őt dicsőítették, aki az öröm és békesség forrása a mélységek és próbák közepette is. Köztünk volt Karen Smith kanadai misszionárius nőtestvér, aki családjával idén költözött Romániába. Mint mondta, „ha más is a kultúra, más nyelvet beszélünk is, de ugyanazt az Istent szeretjük és szolgáljuk. Jézus és az örök élet reménysége képes áthidalni minden emberi különbséget.” Bizonyságtételét a Jel 7:9-12-ből merítette: „Azután íme, nagy sokaságot láttam, amelyet senki sem tudott megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, fehér ruhákba öltözve, kezükben pálmaágakkal. És hangosan kiáltottak: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé! Az angyalok pedig mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, és arcra borultak a trón előtt, és imádták Istent,ezt mondva: Ámen! Áldás, dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek mindörökkön-örökké, ámen!”

Pál apostol köszöntésével üdvözölte az egybegyűlt testvérnőket az esti téma előadója, Vékás Erzsébet testvérnő: „Kegyelem és békesség a mi Urunktól, az Úr Jézus Krisztustól.” Az ige felszólítása parancsként érkezik a hívő számára: „Mindenkor örüljetek, szüntelen imádkozzatok, mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által” (1Thessz 5:16-18), vagy „Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!” (Fil 4:4). Az előadás során elhangzott, hogy manapság nem nagyon szeretjük a parancsokat, de ezt Jézus, az élő Ige parancsolja. De hogy lehet örülni parancsra? A Biblia 3000 éve már megfogalmazta, hogy az öröm és az egészség együtt jár. Mi is az öröm? Az öröm az, amikor igent mondok arra, amit Isten nekem megengedett. Az öröm a Lélek gyümölcse. Istentől származik és Istenhez kötődik. Ezért nem mindig nevetést jelent az öröm. A Mózes 5. könyvében több felszólítást is találunk az örömre, azokért a dolgokért, amelyekkel Isten megáldja az ő népét. Bár Isten nem tiltja meg, hogy örüljünk minden jónak, amivel megáldott, de ezek elmúlnak, nem maradandóak. De akkor mi az, ami táplálja bennünk az örömöt? Mi ad békességet? Az öröm forrása – és alapja – a megtérés által való találkozás az Úrral. Mikor ezt halljuk az Úr Jézus részéről, hogy „megbocsátottam”. Az igazi tartós öröm az Isten szerinti öröm, a megtérés és az újjászületés. Ezt senki és semmi el nem veheti, mert az örök Istentől jön. Gondolkodj el, mi a te örömöd forrása? Ugyanakkor elhangzott az is, hogy rablói is vannak az örömnek. Mi a te örömöd rablója? Az öröm legnagyobb ellensége a bűn. Amelyik szívben bűn van, abból az öröm eltűnik. De az Isten szerinti szomorúság megfér az Isten szerinti örömmel. Ez az öröm legyen és maradjon meg az életünkben.

Az igei útravalót a helybeli lelkipásztor, Molnár Ottó tárta elénk az 1Jn 3:1-3 alapján: „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van. És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta.” Ki vagy te? Ki vagyok én? Isten gyermeke. Milyen sokszor megfosztjuk magunkat attól az örömtől, amit Isten akar adni, mert nem abban a tudatban élünk, hogy „Isten gyermeke vagyok”. Mikor megtanulunk élni azzal a bizonyossággal, hogy Isten gyermekei vagyunk, akkor fogunk tudni örülni igazán. Isten a reménységnek és az örömnek az Ura. Tanuljunk meg örülni ő vele, ő benne minden napnak. 

Sebestyén Hajnalka