Hogyan hívott el Isten a teljes idejű lelki szolgálatra? (II.)

– Pap Márk, III. éves teológiai hallgató bizonyságtétele

A gyerekek, de a felnőttek közül is sokan szeretünk leülni, és egy puzzle-t kirakni. Időt igényel, odafigyelést, de a kicsi részek pontos helyére kerülése még nem megoldás, hanem ennél sokkal fontosabb az összkép, amely mutatja milyennek kell lennie a végeredménynek. Enélkül szinte lehetetlen megoldani, ugyanis ha nem ismerjük a célt, minden erőfeszítés értelmetlen és hiábavaló időtöltésnek tűnik. Ezzel a gyenge képpel hasonlítható össze életünk, amelyet Isten gyönyörűen alkotott meg. Mivel azonban Isten iránt engedetlenek lettünk, életünket megtörte a bűn, amely Isten ellenségének, a sátánnak munkája. Mindnyájan egy bizonytalan, elképzelhetetlen jövőképpel rendelkezünk mindaddig, amíg nem ismerjük meg az élet Szerzőjének tökéletes akaratát. 

Pap Márk-Csaba vagyok, Zilahon születtem 1995-ben, hívő szülők első gyermekeként. Isten kegyelméből kaptam egy fiútestvért ajándékba. Szüleim gondoskodása révén gyülekezetben nevelkedtem fel. Iskolás éveimet Krasznán töltöttem, ezt követően dolgozni kezdtem. Hosszú éveken át azt hittem, hogy életem alkotását kigondolhatom, saját elképzeléseim szerint céltudatosan összerakhatom. Nem tartottam magam nagyon bűnösnek, talán nem is ismertem a „bűn” igazi jelentését, annak káros, fertőző, romboló értelmében. Néha még ártatlan állapotomra is hivatkoztam. Szerettem álmodozni, jövőképeket felállítani, de sehogy sem jött ki értelmes dolog, amely beteljesedést hozott volna. A hosszú évek alatt egyre világosabban láttam, hogy mennyire semmi, gyarló, makacs, öntelt, magamnak való vagyok. Állapotom szörnyűségére Isten Igéje, a Biblia, Istennek örök, ihletett kijelentése világított rá. Bár gyülekezetben nőttem fel, és folyton hallottam Isten Igéjét, mégis hosszú idő kellett ahhoz, hogy ne csak hallgatója legyek, hanem megtartója is. 

Isten, kegyelméből, elhozta a megvilágosodás idejét, amikor ráébresztett arra, hogy amit én próbálok önmagamtól megoldani, az mind haszontalan, hiszen azt sem tudom, mi a célom. Isten rávilágított arra, hogy minden próbálkozásom hiábavaló, hiszen egyedül Ő ismeri, hogyan tervezett, mire hívott el, hol akar látni, mi a végső célja. Átadtam életemet Istennek teljesen. Ez hozta a legnagyobb megnyugvást, békességet és szépséget egész életemben. 17 éves koromban adtam át életemet teljesen Istennek, s ezt bemerítés által, az emberek előtt is megvallottam. Ezt követően szolgálatba álltam a gyülekezetben. Istennek egy másik munkáját láttam kibontakozni életemben, amikor nyugtalanságot éreztem, látva, mennyi ember rohan a kárhozat útján, mintha minden rendben lenne. Isten szolgálatra hívott, ezt éreztem, de nehezen akartam ennek engedelmeskedni, látva az emberek nemtörődömségét a lelkükkel kapcsolatosan. Isten mégis munkálkodott az életemben és az ő békessége hozta a megoldást, amikor elmondhattam: „Legyen meg az Úr akarata” (ApCsel 21:14). A gyülekezeti és szövetségi jóváhagyások megerősítettek abban, hogy valóban Isten készít erre a szolgálatra. Ezt követően kerültem teológus hallgatóként Nagyváradra, hogy felkészüljek Isten országa építésének munkájára. 

Istennek tökéletes terve van minden emberrel. Az Úrra kell bíznod életed teljes mértékben. Csodálatos ígéreteink vannak Isten részéről jövőnkre nézve. Földi életünk nincs ugyan elénk tárva, mégis boldog reménység tudni azt, hogy az Isten ujjai által van formálva. „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útjaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útjaidat” (Péld 3:5-6).

Pap Márk-Csaba